Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kozári József: Adalékok a XIX. század második feléből a Mátra-alja mezőgazdaságának történetéhez

juk minden gazdasági állatnak jó takarmányt jelentett, s ezért értékesítése nem jelentett gondot. Nemcsak a gazdaságok számára volt keresett termék, de a Gyöngyösön és Hatvanban állomásozó katonaság is biztos piacot teremtett számára. Ezeket a réteket évente kétszer kaszálták, és tavasszal és ősszel, kaszálás után legeltettek is rajtuk. A második osztályba tartozó rétek szénatermése bár hasonló minőségű, de már kevesebb volt. Főképpen patakok és források által átszeldelt lapályokon vagy folyóparti szárazabb fekvésű területeken voltak fellelhetőek. A mélyebb fekvésű kaszálók nedvesebb években az elöntésnek voltak kitéve, sőt nagyobb záporok idején a kész szénatermést is elmosta a víz, a magasabban fekvőkben viszont a szárazság tett kárt. Termésük tehát nem volt biztos. Az egyik fajta szárazabb időben, míg a másik esősebb időjárás esetén adott jó és tápláló, minden állat etetésére alkalmas szénát és sarjút. A harmadosztályú réteket már nem a folyó és patakvölgyekben kell keresnünk, hanem a szárazabb fekvésű domboldalakon. Mivel a nedvesség egyetlen forrása ezeken a területeken - természetesen az eső mellett - a hólé, s ez gyorsan lefolyik innen, csak az esős évek kecsegtettek jó szénaterméssel, amely az időjárásnak ily mértékben kiszolgáltatva igen bizonytalan volt. A jó és tápláló növényzet itt már csak közepesen sűrű, vagy annál egy kicsit sűrűbb volt, s közötte a cickafark és a vadzab is előfordult a korábban már felsorolt fűfajtákon kívül. Szénája lovak és birkák etetésére volt alkalmas. A negyedosztályú rétek a Zagyva és a Tárna partjai mentén a mélyen fekvő területeken, patakok és források által szabdalt mélyföldeken és a hegyekben voltak megtalálhatóak. A két folyó melletti gyakran víz alatt álló réteken kaszálható, kizárólag sásból és csatéból álló, rossz, savanyú, szénának alig mondható termény önmagában semmilyen állat etetésére nem volt alkalmas. Csak úgy volt felhasználható, ha jobb takarmánnyal keverték. Bár ezeket a réteket is kétszer kaszálták évente, - mint az előző minőségi osztályba tartozókat - legeltetni itt már csak egyszer, ősszel lehetett, ha nem volt esős az időjárás. A patakok menti lapos mezők békaropkából, sásból, vadlóheréből, vadlucernából és vizimuharból álló dús füve szarvasmarhák etetésére nem alkalmas vegyes szénát adott. Kaszálni itt is kétszer lehetett évente, míg legeltetni csak ősszel. Esősebb években semmilyen termés nem volt innen betakarítható. Ráadásul a közlekedési utaktól is távol estek. A hegyi rétek az előbb ismertetett negyed osztályú réteknél sokkal jobb, de sokkal kevesebb szénát termettek, így jövedelmük ebbe a minőségi osztályba sorolta őket. Ötöd osztályú rétek a legalacsonyabb fekvésű laposokon, vagy a Mátra magasabb lejtőin fordultak elő. A laposokról tisztán csatéból álló igen sok, de értéktelen széna volt betakarítható, míg a magas hegyek sziklás talaján, bár jó de igen kevés széna termett, s annak beszállítása is igen fáradságos volt a nem mindig könnyen járható erdei utakon. A hegyi rétek még esős években sem adtak sok termést, s csak egyszer lehetett kaszálni őket, utána hegyi legelőként szolgáltak. A rétek kataszteri tisztajövedelmének alakulását a következő tábla mutatja: 4? >• s ° I. osztályozási vidék II. osztályozási vidék 4? >• s ° Termés mázsában Legeltetés Tiszta jövedelem Ft Termés mázsában Legeltetés Tiszta jövedelem Ft 4? >• s ° Széna Sarjú Legeltetés Tiszta jövedelem Ft Széna Sarjú Legeltetés Tiszta jövedelem Ft I. 15 8 Tavasszal és ősszel 13,00 15 7 Tavasszal és ősszel 12,00 II. 14 7 Tavasszal és ősszel 11,00 13 7 Tavasszal és ősszel 10,00 III. 12 3 Tavasszal és ősszel 9,50 12 5 Tavasszal és ősszel 8,75 IV. 28 12 Csak ősszel 2,50 12 5 Csak ősszel 3.60 V. 4 Kaszálás után 1,80 232