Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

Kozári József: Adalékok a XIX. század második feléből a Mátra-alja mezőgazdaságának történetéhez

és Vámosgyörkön a pályaudvaron távíróállomás is működött. Minden olyan vasútállomás rendelkezett tehát távíróval, ahol teherforgalmat is bonyolítottak. A földrajzi viszonyok számbavétele után a tájat lakó népességről kell szólnunk. A népességi viszonyok alakulására később részletesen kitérünk, elöljáróban annyit kell megállapítanunk, hogy a táj korabeli mértékegységgel 19,1 négyszögmérföldet foglalt magába, ami 1332,85 négyzetkilométernek felel meg. E területen a múlt század második felében 71647 lakos élt, tehát 54 fő négyzetkilométerenként. Természetesen ez a népesség nem egyenletesen oszlott el a vidéken, hanem az északi rész hegyes vidékei ritkábban, a déli területek sűrűbben lakottak voltak. Mindazonáltal az átlagszámítás az északi területet jelöli sűrűbben lakottnak, hiszen az itt található Gyöngyös város a maga 18110 lakosával jelentősen eltéríti az átlagszámot a valóságtól. Ami a lakosság foglalkozását illeti „egyedüli fő keresete a róna vidéken lakó népnek a mezei gazdálkodásban, a felső vidéken, a Mátra tövében levő vidéknek, a mezei gazdálkodás mellett - mely inkább csak a házi szükségletet fedezi - a bortermelésben áll. Különösen Gyöngyös vidékén ez fő kereseti forrása a népnek, mellékkeresete ezen járás lakosságának nincsen. A takarékossági hajlam a rónavidéken lakó népnél jobban mutatkozik, mint a felső, szőlőkkel bíró községekben. "

I4 Vidékünkön a múlt század harmadik harmadában 209 nagy- és középbirtokot, valamint 13893 kisbirtokot találhattunk. A kisbirtokok nagysága általában a jobbágyvilág negyed telkeinek felelt meg, azaz mintegy 10 magyar (tehát 1200 négyszögöles) holdra terjedt. így a kisbirtokokra 138.930 katasztrális hold, a közép- és nagybirtokra pedig 52.070 katasztrális hold esett a Mátraalján. A nagybirtok jelentős része a Mátra hegység erdőségeit foglalta magába, melyek szinte kizárólag a nagybirtokosok kezén voltak. Bár a kisbirtok jelentős része tíz holdas parcellákban volt, tehát negyed telket jelentett, sok volt az ennél is kisebb, egy nyolcad, egy tizenhatod kiterjedésű, gazdaságnak már semmiképpen nem nevezhető parasztbirtok. A szőlőkben még az előzőnél is nagyobb aprózódás figyelhető meg. Több földtulajdonos bérbe adással igyekezett földjei után jövedelmet szerezni. A haszonbérek alakulásáról forrásunk a következőképpen tudósít: „A járásnak jobb vidékén egy 225 hold szántóföldből álló birtok után volt a haszonbér 2970 forint, a járásnak közép minőségű talaján volt egy 143 hold szántóföldből álló birtoknak haszonbére 1600 forint, a járásnak legsilányabb talaján volt egy 30 hold szántóföldből álló birtoknak haszonbére 180 forint".

15 Ez azt jelenti, hogy egy hold jó minőségű szántó haszonbére 13 forint 20 krajcár, közepesé 11 forint 19 krajcár, a silányé pedig 6 forint volt. Ezek az árviszonyok azonban csak az <67-1872 közötti időszakban voltak jellemzőek. Az 1870-es évek közepétől egy hold jó n -:őségű szántót már 8-10 forintért is lehetett bérelni, közepeset 6-8, míg silányabbat 4-6 foi tért.

16 Ha valaki vásárolni szc etett volna birtokot a Mátraalján, úgy 1867 és 1872 között egy negyed telek nagyságú, tehát 10 magyar hold kiterjedésű földdarab után jó talajminőség esetén 2000 forint vételárat kellett fizetni. Közepes földminőség esetén azonban ekkora terület már 1000 forintért is kapható volt, míg a silány minőségű területeken már csak 500 forintba került. A 70-es évek közepétől azonban már a vételárak tekintetében is változás állott be. Ezt jól példázza, hogy egy Hort község határában található jó minőségű, 14 U. O. 26-27. p. 15 U. O. 28-29. p. 16 и.о. 221