Agria 36. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2000)

B. Papp Györgyi: Eger a honfoglalás ezredéves jubileumán – a helyi sajtó tükrében

nuit. Őket követték zárt, négyes sorokban tanáraik vezetésével az egyes iskolák diákjai. Végül a testületek s a nép beláthatatlan sokasága indult el a vár felé vezető útvonalon. Egy cigánybanda zárta a menetet, amely a Halpiac felé vonult, onnan a Kaszinó utcára fordult, majd a Széchenyi utcán keresztül elérte az Eszterhazy teret. Végül a Káptalan utcán végighaladva négy órára ért a vár tövébe. Az utcákon, két oldalon közönség figyelte a felvonulókat. Az utat a jogakadémisták és az egri önkéntes tűzoltók tagjai biztosították. A menetet a várkapuban a császári és királyi 60. gyalogezred zenekara fogadta. A kapun túl a várba felvezető utak mentén a városban állomásozó másik hadtest, a magyar királyi 10. számú gyalogezred 2. zászlóaljának legénysége állt kordont. Jó félórába került, amíg a menet felért a várba a Kálvária dombig. Az ünnepséget az Egri Dalkör nyitotta meg a Himnusz eléneklésével, majd Horváth József ügyvéd, a 48-as Honvédegylet elnöke beszéde következett, amely sajnálatosan „kínos disszonanciát kevert az ünnep lelkes hangulatába s általános visszatetszést szült...Nem akarunk elfogultsággal vádoltatni s ezért szószerint közöljük e helyen Horváth Józseffel egy elvet valló laptársunk igazságos kritikáját, mely a szónok beszédére vonatkozik: - Az ünnepi beszédet Horváth József az egri ügyvédi kar nesztora, a 48-as honvédek egyesületének elnöke tartotta. A tiszteletreméltó kar, a tisztes múlt, a közbecsülés, a magas intelligencia, a hatalmas hanganyag: mind alkalmassá predentálták őt arra, hogy az ezredéves egri ünnepségek egyik magasztos feladatát, a népek felvilágosítását hangulatának, hazafias érzésének magasra emelését megoldja. Már-már sikerült is ezt megoldania, amikor egy phoenomenális lapsust követett, ami a jelenvoltak túlnyomó többségére deprimálólag hatott. A fenkölt ünnepségbe nagyon is lokális, nagyon is személyes jellegű hódolatot kevert. Még elvtársai nagy részének arczárói is lesugárzott a megdöbbenés afölött, hogy a monumentális alkalom, nagyszerű ünnep magasztosságának színvonalát egyesek tömjénezésének megragadott alkalmára szállítsa le. Meg vagyunk győződve - mert ennek így kell lennie - hogy még ott sem veszik ezt jó néven, ahová ő ezt az appelt adresszálta. "

36 A kínos közjáték után Hunyor Sándor I. éves joghallgató szavalta el Kapácsy Dezső „Az ezred évre" című versét, majd a Dalkör elénekelte a Szózatot. Az ünneplő közönség ezután a Káptalan és Pyrker utcákon keresztül az Érsekkertbe vonult, ahol a népmulatságon az esti órákig a katonai zenekar húzta a talpalávalót. Az egriek a sétányokon és a tisztásokon táncra perdültek. A katonazenekar nyolc órakor elvonult. De a közönség nagy része maradt, s a cigányzenekarok nótáira ropta a csárdást éjjel tizenegy óráig a vadgesztenyefák és platánok „ózondús légkörében". „Este 8 órakor, midőn a villamos áram izzó fényt lövelt a lámpák szén-huzalaiból, kezdetét vette városszerte a kivilágítás, mely a lehető legfényesebben sikerült... Alig volt ház Egerben, melynek ablakaiból a gyertyák s a lámpák örömtüze ne világított volna az utczán járók-kelőkre,...A Széchenyi és Kossuth Lajos tér valósággal nappali fényben úszott. A városház homlokzatán apró villam-lámpácskákkal ez a hatalmas, immár jelmondattá vált szó ragyogott le a közönségre: Ezredév. Az érseki palota Eszterházy-térre néző homlokzatáról a magyar korona alakja villogott, a magyar királyi állami reáliskola Széchenyi utczai oldalán óriási transzparensek voltak, melyek a honfoglaló Árpád lovas alakját és dicsőségesen uralkodó királyunkat I. Ferencz Józsefet 36 Egri Újság 1896. május 19. 200