Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Vaday Andrea: Kutak Kompolt, Kistéri-tanya lelőhelyen

csos talajnál a feltörő víz tiszta volt a talaj természetes szűrőtulajdonsága miatt. Miután az ilyen típusú talaj az egykori ősfolyó medreknél fordul elő, a víz sokszor sekélyebb mélységben is feltört. Az aknafal lazasága miatt a kutat bélelni kellett. A kemény, kötött, agyagos talajnál inkább a mélyebb rétegben fakadó víz volt alkalmasabb emberi fogyasztásra, s bár az akna fala szilárd volt, a legtöbbször itt is alkalmaztak kútbélést. Érdemes az elmondottakhoz idézni a római építész-író Vitruviust, aki a következőket írta a talajfajták és a víz összefüggéseiről: „A víz ugyanis nagyon szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a mindennapi használatra. Könnyebb hozzájutni, ha források nyitottak, és folynak. De ha nem törnek fel, akkor a föld alatt kell felkutatni és egybegyűjteni a forrásokat...

4 A vizet keresőknek arra is figyelni kell, hogy milyen talajfajta jellemző az egyes helyekre, mert vannak olyan fajták, amelyekből a víz ered. Az agyagban kevés, de mélyebben található, iszapos és rossz az íze. A fekete földben pedig kis vízgyöngyök és cseppek találhatók, amelyek a téli esőzésekből gyűlnek össze és a tömör, kötött helyeken maradnak meg, és az ízük kitűnő. A kavicsban közepes és bizonytalan ereket találunk, ezek is jóízűek. Továbbá a kötött homokban és a vöröses homokban állandóbb és biztosabb a vízkészlet, s ezek is kellemesek. A vörös sziklában bőségesek is, jók is, ha keresztéren nem térnek és folynak el. A hegyek tövében és a bazalt sziklákban pedig bőségesek és gazdagon áradok, ezek hidegebbek és egészségesebbek. A mezőkön lévő forrásokban a víz sós, nehéz és langyos, nem hűs, csak azoknak a helyeknek a vize jó ízű, amely a hegyekből fut le a föld alatt, majd a mezők közepén és áfák árnyékában tör fel. " 5 Addig, amíg a római területen gyakorta használtak kő- vagy téglafalazást, esetleg a kettő kombinációját a településeken, a Dunától keletre, a barbár területen a kő építőanyag hiánya miatt inkább a fát használták fel építőanyagul.

6 A fa a Kárpát-medencében csak ritkán őrződött meg. A szárazabb és nedvesebb éghajlati változások miatt a vízszint emelkedése és süllyedése során a faszerkezet hol szárazra került, hol ismét átnedvesedett, s elrohadt, megsemmisült. Csak ott találkozunk a fa kútszerkezet maradványával, ahol a fa nem száradt ki. Ezek a kutak általában közelebb vannak a folyókhoz, vagy olyan mélyre ásták őket, hogy nem kerülhetett a faszerkezet szárazra, még a szárazabb időjárási viszonyok között sem. Kompolt, Kistéri-tanyán, és a tőle nyugatra fekvő következő településen, Kompolt, Kistérin

7 a kutakban nem maradt meg a fabélés. Kistéri-tanyától keletre fekvő következő lelőhelyen, a Tagi-réten azonban két mélyebb fabéléses kutat tárt fel, egy kettős bélésű preszkíta,

8 és egy ácsolt fabéléses későavar kutat. A fa megőrződését egyrészt a mélységük, másrészt a Tárnához való közelségük magyarázza. A Kompolt, Kistéri tanya lelőhely a Kistéri tanyáról - egy korábban már elpusztult tanya a lelőhely nyugati szomszédságában - kapta a nevét, az ún Tagi résztől nyugatra fekszik (1. kép).

9 Itt, a tervezett út nyomvonalán 32 370 m

2 felületet tártunk fel 1994-ben. 4 VitruviusVIII.I.l. 5 Vitruvius VIII.I.2. 6 A kompolti lelőhelyen római- és avar kori kutak voltak, így a korábbi korszakok kútfajtáira, ásási és bélelési technikájára nem térek ki. 7 VADAY et alia 1999.. 8 D. MATUZ Edit SZABÓ J. József VADAY Andrea 1998. 41-62. 9 Ma a lelőhely a kompolti határhoz tartozik, a falu összeépült Kállai és Kápolnával, jelenlegi neve Kálkápolna. 94