Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Bánffy Eszter: Szilvásvárad-Töröksánc A Bükki-kultúra leletei
szlovákiai lelőhelyekkel. 6 A másik feladat pedig az olyan, az Alföld és a hegyvidék határán fekvő lelőhelyek elemzése, mint amilyen legutóbb a Kompolt-Kistér 14. lelőhely újkőkori része. 7 Azt lehet ugyanis gyanítani, hogy az ehhez hasonló telepek különböző kereskedelmi útvonalak találkozásánál jöttek létre, és, mint a kései vonaldíszes leletek nagyarányú keveredése is bizonyítja, a különböző népcsoportok találkoztak, sőt, együtt éltek. Kompolt lelőhelyen például az ugyancsak korai Bükki-kultúra leletanyaga szinte 1:1 arányban keveredett a kései vonaldíszes, tiszadobi, szilmegi és szakáiháti leletekkel. 8 Ennek a lelőhelynek az értékelése során arra lehetett következtetni, hogy a Szakálháti-kultúra észak felé nyomulása okozta a középső neolithikum végén bekövetkezett változások többségét, és a szilmegi népességnek a hegyek közé húzódását. Nem tudni ugyanakkor, mindez vonatkozik-e a bükki népcsoportokra is. Végül, de nem utolsósorban pedig vizsgálni kellene a Bükki-kultúra viszonyát a Dunántúli Lengyeli-kultúra Észak-magyarországi telepeivel. Az Északi-középhegység lengyeli leletegyüttesei, majd később Polgár-Csőszhalom leletei ugyanis azt bizonyítják, hogy e kultúra kereskedelmi útvonalat tartott fönn a hegyekben, minden valószínűség szerint a Dunántúl és a Kis-lengyelországi, Krakkó környéki kovabányát területe között teremtve ezzel kapcsolatot. 9 Mindezek természetesen igen nagy horderejű kérdések, amelyek vizsgálatához, különösen pedig megválaszolásához igen kis részben járulhatnak hozzá a szilvásváradi leletek. Mégis, minél több hasonló vagy nagyobb, jobban dokumentált telep-anyag szükséges ahhoz, hogy a Bükki-kultúra magyarországi magaslati helyeken való elterjedését jobban megismerjük. Ennek ismeretében azután már vizsgálható lesz, milyen békés kereskedelmi kapcsolatokat, esetleg támadó vagy éppen védekező attitűdöt tulajdoníthatunk a Bükki-kultúra népességének az Észak-magyarországi késő neolithikum fordulatos történetében. 10 IRODALOM KALICZ Nándor 1994. Wenden des Spätneolithikums im Oberen Theißgebiet (Fordulatok a Felső-Tisza-vidék késő neolithikumában). JAMÉ 36, 263-290 KALICZ Nándor-MAKKAY János 1977. Die Linienbandkeramik in der Großen Ungarischen Tiefebene. StudArch VII PATEK Erzsébet 1973. Bericht über die Ausgrabungen des spätbronzezeitlichen Burgwalles von Töröksánc be Szilvásvárad im Jahre 1963. MittArchlnst 4, pp. 25-35 6 SISKA, Stanislav 1979 7 Vaday Andrea ásatása az МЗ-as autópálya nyomvonalában. 2: VADAY Andrea-BÁNFFY Eszter-GOGÄLTAN Florin et al. 1999. 8 Az újkőkori leletek értékelését a szerző végezte el. 9 KALICZ Nándor 1994. 263-290 10 Ezeket a „fordulatokat" Kalicz N. elemezte legutóbb, Id. a 9. jegyzetet. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Zalkodhoz hasonló kisebb leletegyüttesek, és a Bodrogzsadányhoz hasonló nagyobb, de nagyrészt közöletlen anyagok vizsgálata tovább finomíthatja majd a Kalicz N. által felvázolt képet. 88
