Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Király Júlia: Sajtógyűjtemény a Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékában
1906. Julius 8-án kritika jelent meg a „Fekete nap" című drámáról. 17 Rendkívül érdekes az 1900. január 20-án megjelent tudósítás. 18 Az Md. monogrammal aláíró újságíró arról számolt be, hogy a párizsi Journal című nagy politikai és irodalmi napilap ezer frankos pályázatot írt ki. Md. szerint a győztes francia pályázó szó szerint lefordította Gárdonyi egyik novelláját. A dicsőség tehát igazából Gárdonyit illeti meg. Kritika jelent meg 1909. november 7-én a „Mi erősebb a halálnál" című kötet 19 , 1908. április 25-én az „Isten rabjai" című regény 20 , valamint 1912. december 8-án a „Messze van odáig" című könyv megjelenésekor. 21 A cikk írója ez utóbbi könyvről többek között ezt írja: „Gárdonyi könyvében benne van most is az író erős konstruáló képessége, abszolút nyelvtudása s puritán egyszerűsége és becsületessége"\ 22 A „Ne áss a temetőben" és „A belső szoba" című novellát emeli ki külön a tudósítás írója. Gárdonyi megőrizte a Mikszáth Kálmán 23 és Gyulai Pál 24 halálára írt vezércikkeket. A kivágatok között van még egy nyelvészeti témájú érdekes újságcikk. 25 A cikk szerzője Gárdonyi egy korábbi írására reagál. A Gárdonyi által felvetett probléma, hogy ti. a kettős betűket egyszerűsíteni kellene, foglalkoztatja a szerzőt. Néhány érvet és ellenérvet sorakoztat fel a felvetéssel kapcsolatban. Különösen fontosak azok a kivágatok, amelyeken Gárdonyi egy-egy feljegyzését, megjegyzését találjuk. A Budapesti Hírlap 1901. április 7-i számában jelent meg Gárdonyi „Igazítások Attila történetén" című írása. 26 A cikk célját Gárdonyi a következőképpen fogalmazza meg: „Attila történeteit forgatom. „Egynéhány pontot találok bennök, amire fölhívom a magyar történetírók, tankönyvírók és történelemtanítók figyelmét. " A cikkben néhány helyen ceruzás bejegyzést találunk, ezek főleg helyesírási javítgatások. A Budapesti Hírlap 1915. július 17-i számában jelent meg K.I. monogramos aláírással az „Új katonanóták" című cikk. 27 írója szerint: ,A háború nyomán új hangok csendülnek meg népies költészetünkben s míg a szó szerint vett népdalok egyelőre elmaradnak, annál meglepőbb az új katonanóták csudálatos gazdagsága, ami természetes is. Egyszerűség, őszinte hang, őserő és megindultság van ezekben a nótákban, hogy tanulhatna tőlük a mai félszeg és dadogó irodalom s mert a titokzatos magyar lélek legmélyén fakadnak, dallamuk is, a szöveghez igazodván, nagyrészt szomorú, balladás menetű, tompán elzengő". Az író több katonanótát is lejegyez. Ebből kiemelek egyet, mert Gárdonyi ehhez több megjegyzést is fűzött. „Mikor kezdtem a ládába pakolni, Akkor kezdett édesanyám siratni. Édesanyám, ne sírjon, Köszönöm a nevelést! Leborulok, megcsókolom a kezét... " 17 Budapesti Hírlap, 1906. Lelt. sz. B. 76. 238.2.d. 18 Budapesti Hírlap, 1900. Lelt. sz. B. 76. 238.1 .c. 19 Budapesti Hírlap, 1909. Lelt. sz. B. 76. 238.2.J. 20 Budapesti Hírlap, 1908. Lelt. sz. B. 76. 238.2.L 21 Budapesti Hírlap, 1912. Lelt. sz. B. 76. 238.3.d. 22 Budapesti Hírlap, 1912. Lelt. sz. B. 76. 238.3.d. 23 Budapesti Hírlap, 1910. Lelt. sz. B. 76. 238.3.a. 24 Budapesti Hírlap, 1910. Lelt. sz. B. 76. 238.2.k. 25 Budapesti Hírlap, é. n. Lelt. sz. B. 76. 238.4.a. 26 Budapesti Hírlap, 1901. Lelt. sz. B. 76. 238.1.g. 27 Budapesti Hírlap, 1915. Lelt. sz. B. 76. 238.3.J. 479
