Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

gondolati szabályozást most egy technikai szempontú agresszió? Érzésem szerint nem. Ennek az irányíthatatlan művészeti világnak részeseiként sokkal inkább teret kell biztosítanunk a sokféleségnek, melyen egyszerre értem a tradicionális eljárással készült lapok, azonkívül valamennyi új kezdeményezés jelenlétét. A biennálénkon a vízzel oldható festékek használata mellett egyetlen kritérium van tehát, s ez csak a kvalitás lehet. 12. kép. FERENC Tamás: Rajz 2., 1998 Kat.: 43. S a konklúziót had vonja le egy idézet, mely összegez, s eló'remutat, értékel és bíztat. „A XVI. egri akvarell biennalen - hangsúlyozva, hogy a technika csupán eszköz - ismét egy festésmód, egy merev és kizárólagos szabályok közé nem zárható műtípus kimeríthetetlenül gazdag kifejező- és hatásrendszerének szépséges, leleményes művekben való megtestesülésének lehetünk tanúi. A dilemma tehát dilemma marad: szabad-e korlátokat szabni egy műnem, egy technika önfejlődésének, vagy szabadon feloldódhat a klasszikus akvarell napjaink művészetének szabadságérzettel átitatott művészi áradásában? Ez egy olyan fontos, érdekfeszítő kérdés, amely miatt nemcsak az 1998-as biennálét volt érdemes megrendezni, hanem amiért Egerben e tárlatsorozatnak az elkövetkezendő időszakban is otthont kell majd adni. "

191 191 U.o. 440