Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

A kilencvenes évek elején a múzeum művészettörténész státusza egy rövid ideig betöltetlen volt, de a biennálék szervezésében, munkálataiban - melyet szinte már rutinszerűen végeztek a munkatársak -, hiánya nem okozott nagy törést. A szakmai háttér munkálataiba az 1992-es kiállításon már bekapcsolódott a Magyar Vízfestők Társasága is, mely társaságot tulajdonképpen az egri biennale gyermekének tekinthetjük, melynek eredményei és tanulságai érlelték meg az egyesülés feltételeit. A század első felében működő Magyar Akvarell- és Pasztellfestők egyesületének szellemi hagyományait vállalva, a biennálékon leggyakrabban és legeredményesebben szereplő, elsősorban díjat nyert művészekből verbuválódott 1990 októberében.

180 A társaság taglétszáma fokozatosan, kiállításról kiállításra bővült. Ez a szakmai, technikai szempontokra erőteljes hangsúlyt fektető egyesület napjainkban és a jövőben is - önálló életet élve, s külföldi kapcsolatokkal is rendelkezve -, koordinátora számos olyan rendezvénynek, ahol az akvarell megmutatkozhat, kibontakozhat. Munkálkodásuk hatására a kilencvenes években a biánnálé már nem maradt magára a műfaj népszerűsítésében, így már - egészséges módon - nem az egyedüli fóruma az akvarellfestészetnek. 9. kép. KRAJCSOVICS Éva: Szoba III., 1994 Kat.: 68. 1994-től az én feladatom, hogy a technikához, s művelőihez méltóan szerveződjön, rendeződjön meg az akvarell biennale. Természetesen folyamatosságok de változások is kimutathatóak az elmúlt hat évben. 180 LÉGRÁDY Viktor 1993. Alapító tagok: Bikácsi Daniela, Buták András, Erdélyi Eta, El Kazovszkij, Kőnigh Frigyes, Lóránt János, Stefanivits Péter, Szentgyörgyi József, Szily Géza (elnök), és Végh András voltak. 435