Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében
zolások esetében az akvarell vette át a vezető szerepet. Igen gyakoriak voltak a kulissza nélküli, sík előterek, melyek a szemet akadály nélkül vezették a tér mélységében elhelyezkedő egyenes horizont felé, vagy a ködbe és párába burkolózó hegyláncok lábaihoz. Gyakran alkalmazták a tó és a kép közepe táján elhelyezett facsoport vagy torony motívumát. A szinte külön életet élő ég vagy a felhők változatos formái - a vidám nyári felhők fehérsége vagy a zivatar sűrű sötétje, vagy a viharos tenger vizének az ég fellegeivel való szinte szétválaszthatatlan színes-szürkés kavargása - mind kedvelt részletei közé tartoztak az angol tájképeknek. 59 Az akvarell első igazi nagy mesterének M. W. Turner1 (1775-1851) tartjuk, ki atmoszférikus fényjelenségekkel teli tájképein bravúrosan használta ki a technika adta lehetőségeket. A valóság megfigyelésének, így a megszokott korlátok ledöntésének igen nagy jelentősége volt látomásszerű, világító színekben - elsősorban a fehérig izzított sárgákban - kavargó, már-már az absztrakcióig „tárgyatlanított" festményeinek megalkotásánál. Egyéni, romantikus táj szemléletével külön világot teremtett. 60 Az alkonyi égbolt színei, a londoni ködön átszűrődő nap fénye, az éjszakában lobogó, füstgomoly okkal keveredő tűz félelmetes ragyogása, 61 vagy a párába burkolózó, vagy a fény által széttört, kontúrvonalak nélküli, s a vízben tükröződő tájelemek, színes fényvíziókká váltak keze nyomán 62 . Az általa használt anyagok és festészeti módszerek - a papírra aláfestés nélkül felrakott ragyogó színek, a látvány egésze érdekében feláldozott részletek... - radikális változást hoztak a hagyományos eljárásokkal szemben és hamarosan követőkre talált. Ám művészetének lényegét kevesen értették meg kortársai közül. Az atmoszférikus hatások e kiváló mestere az akvarell technikáját annyira szerette, hogy sokszor még - az egyébként vastag festékrétegekből felépített - olajképeit is a vízfestés könnyedségével, lazúrosságával oldotta meg. Az akvarellezés nagy angol mesterei közül az égbolt fényjelességeinek másik nagy tanulmányozója John Constable (1776-1837) volt, kinek művészi fejlődésére igen nagy hatással volt Thomas Girtin (1775-1802) természetihletett, atmoszférikus festészete. Constable is gyakran tanulmányozta a felhőket, kialakulásukat, az égbolton való szétterülésüket, s a rajtuk átszűrődő és visszaverődő fény játékát. A természet közvetlen és beható vizsgálata tette lehetővé számára, hogy tájképein a levegő remegésén átszűrt látványt szinte impresszionisztikus módon jelenítse meg. Elmélete, mely szerint a természetben nincs vonal, később éppen az impresszionistáknál és a pointilistáknál válik elfogadott felfogássá. Az angol preraffaeliták elsősorban az iparművészet felől (tapétatervek, könyvborítótervek...) közelítettek az akvarellhez, de Sir Eduard Burne-Jones (1833-1893), vagy az erősen Blake hatása alatt álló Dante Gabriel Rosetti (1828-1882) mégsem tudott a festői témáktól elszakadni. Dekoratív felfogású akvarelljeiken érdekes, kissé melankolikus világba vezetnek bennünket. Az angoloknál a használt anyagok minőségének fejlődése igen gyors volt, s mivel az akvarell egyre népszerűbb lett minél, több festékgyártó és művészellátó kapcsolódott be a műfaj és a művészek támogatásába. Rudolf Ackerman 63 művészellátó, publicista és mű59 HOFFMANN Edit 1950. 18. 60 COHN B. Marjorie 1977. 110. 61 J..M.W. Turner: A parlament égése, akvarell 45x29,8 cm (British Museum, London) 62 J.M.W. Turner: A velencei Giudecca látképe kelet felől. Napkelte, 1819 akvarell 22,2x28,7 cm (Tate Gallery, London) 63 ACKERMANN, Rudolf 1801.; 1812.; 1813. 407
