Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

tett például Innsbruckról, Arco és Trento váráról, az Istar folyóról,

48 mely művek friss, realista természetszemlélete láttán teljesen elfeledjük, hogy ezek a vízfestmények a XV. századi német művészet termékei,

49 hiszen eló'vetítik azokat az elemeket, melyek a vízfestészet mindenkori sajátos erejét adják. Az 1500-az évek legelejéről valóak a természet jelentéktelen motívumainak tárgyilagos ábrázolását témául kitűző, Dürer felszabadult életérzését tükröző kis vízfestmények. A legapróbb és legközönségesebb részleteket is híven ábrázoló növény- és állattanulmányai valójában a természet csodálatos voltában való elmélyedés megható példái.

50 Dürer vívmányainak azonban nem nagyon voltak továbbvivői, így autonóm műveken csak hosszabb szünet után, például Németalföldön a XVII. században, P.P. Rubens (1577-1640), Anthony van Dyck (1599-1641), Hendrijck van Avercamp (1585-1636), Roeland Savery (1576-1639), valamint tanítványa Allearu van Everdingen (1621-1675)

51 illetve Adriáén és Isaak Van Ostade (1610-1685, 1621-1649), Nicolas Bercheim (1620-1683) lapjain, továbbá az itáliai manieristák, pl. Federico Barocci (1526-1612), majd a XVI. század második felében, klasszikusabb hangvételben működő bolognai Carracci testvérek és tanítványuk, Domenichino (1581-1641) tájvázlatain, s a Rómában kiteljesedő, normandiai származású Nicolas Poussin (1594-1665), valamint a vedutafestők, például Francesco Guardi (1712-1793) alkotásain ragyogtak fel ismét a vízben oldott festékszínek. Az akvarell viszonylagos elterjedtsége ellenére híveinek a XVIII. század végétől mégis sok küzdelmébe került, amíg ezt a technikát ismét megérdemelt rangjára emelték. A modern értelemben vett akvarellfestészet Angliából származik. A középkorban Nagy-Britannia könyvfestészete

52 már az európai fejlődés élén állt, de az újkorban az ország festészete nem tartott lépést a kontinens művészetével, így leginkább francia, olasz és németalföldi mesterek jutottak a nagy megrendelésekhez. Fellendülésére és az európai vérkeringésbe való bekapcsolódására a XVIII. században került ismét sor. Az 1800-as évek elején azonban, elsősorban az akvarellfestés terén, ismét a briteké lett a vezető szerep. A hagyomány szerint a Brit-szigetek párás, ködös, a tájat beborító, a formák széleit felbontó, a színeket egymásba simító levegője szülte meg az angol akvarellt. Az ország viszonylagos elzártsága és a reprezentatív portré műfaját kivéve táblakép-festészetének hagy ománytalansága is oka lehetett annak, hogy az akvarell, ez az egyszerűbbnek vélt eljárás, ilyen közkedveltté vált az angol festők körében, akik a londoni királyi akadémia minden ellenkezése ellenére is igyekeztek kivívni e technika akadémiai rangját. Ennek egyik lépcsőfokaként egyesületekbe szerveződtek, és 1805-ben megrendezték az egy évvel korábban megalakult „Society of Painting in Watercolours" első kiállítását. Az angol vízfestők társasága mellett az „Institute of Painters in Water-colours"-ba tömörülő művészek 48 A. Dürer: Az innsbrucki vár udvara, 1495 körül vízfestmény 335x267 mm (Bécs, Aldertina); Arco vára, 1495 körül vízfestmény 221x221 mm (Párizs, Louvre) in: FENYŐ Iván 1955. kat: 70.; 71. 49 FENYŐ Iván 1955. 20. 50 Példák Dürer természettanulmányaiból: Nyúl, 1502. vízfestmény 251x226 mm (Bécs, Albertina); A nagy gyeprészlet, 1503. vízfestmény 410x315 mm (Bécs, Albertina) 51 Alleau van Everdingen: Sziklás táj folyóval, 205x288 (Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz.: 1506.) Everdingen egyike volt azoknak, kik romantikus hangvételű tájképein a tollrajz nélküli tiszta akvarell technikáját alkalmazták, in: GERSZI Teréz 1976. 52 Durrow-i kódex (VII.sz. Dublin, Trinity College); Lindisfarne-i evangeliarium (VIII. sz. eleje, London, British Museum); Kelssi kódex (800 körül, Dublin, Trinity College). 405