Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

maradtak fenn a ma is töretlen színben ragyogó kis mesterművek.

41 A későgótika és a kora reneszánsz időszakából fennmaradt vázlatkönyvekben, mintarajz-gyűjteményekben is alkalmazták a rajzok színezéséhez a vízfestékeket,

42 majd a XVI. századi nemzetség- és címerkönyveket szintén vizes festékkel, de inkább fedőfestékkel díszítették. Valamennyi előfutár közül ezek az illuminait kéziratok a legközelebb álló közvetlen ősei a vízfestészetnek, mégis közös megállapodás alapján nem soroljuk őket a vízfestmények közé, mely elkülönítésnek számtalan oka van. Ilyen többek között a kis festmények áhítatos tartalma, melyek oly lelkiállapot előidézésére voltak hivatottak, melyek meglehetősen különböznek a vízfestészet legfőbb, legáltalánosabb szándékától. A pergamen is, mint kötelezően használatos alap, a művészi megközelítés szabadabbá válásának megkötőjének bizonyult. Valamint a könyvek illuminációin, iniciáléin és egyéb díszítményein a nagy felületeken használt aranyozás erős elvont dekorativitást kölcsönzött az amúgy is kötelezően konkrét tartalmat közvetítő ábrázolásoknak. Mindezen tulajdonságok nagymértékben elkülönítik őket a leggyakrabban könnyednek említett vízfestészet emlékeitől. Ebbe a problémakörbe kell sorolni - időben ugyan előre ugorva - a miniatúra portrék jelenségét is, melyek, mint saját fejlődéstörténettel rendelkező művek, szintén önálló műfajnak tekinthetőek. A XVI és XVII. században pergamenre, majd a XVIII. századtól gyakran elefántcsont-lapocskákra akvarellel és fedőfehérrel készültek, s egyre divatosabbá váltak. Éppen a vízfesték azon tulajdonsága, hogy a legkisebb ecset hegyéről leheletfinom festékfolt tehető le a festőalapra teremtette meg ennek a minuciózus eljárásnak a lehetőségét, így a megközelítés meghittségének, a kivitelezés aprólékosságára való összpontosításnak köszönhetően egy jól körülhatárolható csoportot alkotnak a műfaji kategóriák között.

43 Az 1300-as évektől a pergament tehát lassan felváltotta a papír, mely olcsóbb és könnyebben elkészíthető volt. E könnyen kezelhető anyagnak köszönhetően egyre gyakoribbá váltak a különálló lapokon megjelenő egyedi rajzok, hiszen ez az az időszak, amikortól minőségében is megváltozott a képek, a képi ábrázolások iránti érdeklődés. Az ábrázolásokat egyre inkább egyéni, elkülöníthető, autonóm műveknek kezdték tekinteni, melyek birtokolhatóak, gyűjthetőek, egyben imádhatóak, esetleg ajándékozhatóak voltak. A disegno-nak, vagyis a rajzolásnak klasszikus tudománnyá válása volt tehát a következő lépés, mely a modern vízfestészet kialakulásához az utat biztosította. Ez a folyamat egyébként nagy hatással volt valamennyi művészeti ág fejlődésére, hiszen együtt járt a művészetek mesterségszintből való kiemelkedésével, a művészet önkifejező eszközzé válásával, tehát autonómiájának kialakulásával, így a művészegyéniségek megjelenésével. A könyvnyomtatás feltalálásával a festett illusztrációk helyét a fametszetes, majd később a rézmetszetes ábrázolások vették át, melyeket gyakran vízfestéssel igyekeztek szeb41 Az illuminátor ezüstrúddal rajzolta fel az illusztráció körvonalait, majd tintával, vagy tussal a vonalakat kihúzva emelte ki a végleges kontúrokat. Ezután következett a lokális színek felrakása s az aranyozandó felületek lefedése. Utána a középtónusokat és a legmélyebb árnyékokat festették fel. Ezt követte a legvilágosabb felületek és a fények felrakása fedőfehérrel kevert színekkel és tiszta fehérrel. Az utolsó fázis az apró díszítések, szövet- vagy falminták megfestése, a végső ezüstözés, vagy aranyozás elkészítése volt. in: ELEKFY Jenő 1976.75.; CSAPODINE GÁRDONYI Klára 1981. 42 Antonio Pisanello (1395-1455) jelmeztanulmánya (Bayonne, Musée Bonnat) in: HUTTER, Heribert 1968. 10. 43 REYNOLDS, Graham 1992. 9.; Goethe véleménye róluk in.: W. GOETHE 1980. 114. 403