Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

H. Szilasi Ágota: Képpé formálódó poézis – és más egyebek. Az akvarellről az ezredvégen az egri Akvarell Biennálék tükrében

módszerét is, mely a látvány könnyed, mesterkéletlen, felszabadult leképezését, megvalósulását eredményezte a művön. A másik módszer a rétegenkénti festésmód, mely nem alkalmas improvizálásra, viszont olyan technikai lehetőséget kínál, amely az akvarellfestékek lazúrozó képességének kiválóan megfelel, és érzékeny színátmeneteket, valamint különlegesen bársonyos hatást eredményez. A rétegek, a finom tónusok felrakásával, fokozatosan halad előre a színek és a formák fejlesztése. Az aláfestett és megszáradt színrétegekkel olyan hatás érhető el, amit a prímafestésmód közvetlen színfelhordásával soha nem lehet létrehozni. Művészi kifejező eszközként mindkét eljárás igen nagy tapasztalatot és gyakorlatot igényel,

33 hiszen miközben az akvarellfestőnek sok mindenre kell figyelnie, mégis a közvetlenség, a könnyedség látszatát kell elkészült müvének keltenie, mert a szándékolt beszámoló helyett az elbeszélő spontaneitás a vízfestmények legfőbb sajátossága és vonzereje. A vizes fedőfestékes eljárás, a „gouache" neve is olasz eredetű; a „guazzo" nedves foltot, kis pocsolyát jelent. A gouache festék olyan növényi eredetű kötőanyagokat, általában cellulózenyvet tartalmaz, melyek csekély fénytörő képességük miatt a száradás után olyan felületi effektusokat hoznak létre, melyek optikailag megközelítik a pasztellfestmények hatását.

34 A gouache festőalapja szintén a papír, de gyakran alkalmaznak ennél az eljárásnál tónuspapírokat.

35 Míg az akvarelltechnikánál a fehér alap a színeket világosabbá, áttetszőbbé tette, a gouache eljáráshoz használt színezett, sötétebb alap szintén azt a szerepet játssza, hogy a félfedő módon felhordott festékfoltokkal különböző fény- és színhatásokat lehessen létrehozni. A színes tónuspapírok használata hozzásegíti a festőt, hogy már a papír kiválasztásakor meghatározza képe hangulatát.

36 A vizualitás története folyamán az emberek rájöttek, hogy a művészet tulajdonképpeni célja a megfoghatatlan felfedezésében és érzékeltetésében rejlik, abban az emberi kettősségben, mely szerint nem csak gondolkodó, hanem érző lények is vagyunk. „Агаг látható, ahová az ember beleszületett: a valóság, a gondolkodó lény megfelelője. A festészet tulajdonképpeni tárgya azonban a mélyebb valóság, amely csupán sejthető, és az ember érző lényének az igazi beteljesülését adja. "

37 Az akvarell pedig éppen ennek a kettősségnek akar megfelelni. Egy kiforrott XIX. századi lap elillanónak tűnő időtlenségével, mégis a világ felénk sugárzó impressziójával, illetve a XX. századi racionális gondolkodásra kényszerülő, de az ember lelki és mentális problémáira kihangsúlyozottan reflektáló izmusok nyújtotta sokféleség, éppen ezt az élményt hivatott megadni számunkra. A vízfestészet legfontosabb sajátossága tehát a színezékek vízben való feloldhatóságán alapszik. 33 A nedves eljárás esetében be kell tartani egy bizonyos sebességet, hiszen a festés ideje alatt semmi sem száradhat meg a papíron, mert akkor a színfoltok szélein zavaró peremek keletkeznek. A hibák a meghúzott ecsetvonalak kijavíthatatlanok. A színek esetleges összemosásakor a megfelelő mennyiségű festéket kell az ecsetre felvenni, hogy a kívánt hatást elérjük, illetve a komplementer színpárok egymásmelletti használatánál vigyázni kell, hogy a keletkező árnyakatok ne szürküljenek el. A lazúros eljárás esetén pedig figyelni kell, hogy a másik színt csak az első réteg teljes száradása után lehet a felületre felhordani. 34 E. Degas és Renoir is gyakran használta a pasztellkrétát úgy, hogy rajzát vizes oldattal átfestette a szükséges helyeken. 35 Libay Károly Lajos is gyakran alkalmazott tónuspapírokat, elsősorban sárga színűeket. 36 WEHLE, Kurt 1994. 559. 37 KOSCHATZKY, Walter 1994. 26. 401