Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Veres Gábor: Velkenye. Egy barkó község történeti-néprajzi vizsgálata

Czigan, 2 Czytor (1574: Chywthor, 1595: Czwtor, Zutor, 1728: Csutora Vármegyei dica), Dacz (1595: Dacza), Jech, 3 Jechyo (1574: Jachyo, 1715: Jecsu, 1725: Jacsó), Kyneres, Kowach, Kozma, Keothel (1598: Keöten), Soos, Thako, 3 Vargha, 2 Vas, 5 Veres. A felsorolt nevek természetesen családfőket jelölnek. Nem áll tehát rendelkezésünkre adat arról, hogy az adott családon belül hány személy viselte a családfő nevét. Szembetűnő azonban, hogy a mai névanyagból összeállított név megterheltségi mutató 3-4-5. helyén található nevek Czigány-Csutor-Jacsó már 1568-ban is megtalálhatók Velkenyén. Sőt a Csutor nevet két családfő, a Jacsó nevet pedig három viselte, ami azt jelentette, hogy már ekkor is nagy megterheltsegű családnévnek számítottak. Ha a falu történetével vetjük ezt össze, látható, hogy az összeírást megelőző évben, 1567-ben égette fel a török a települést. Ezek a családok építették ekkor újjá Velkenyét poraiból. Az említett három családnév folyamatosan kimutatható napjainkig a névanyagban, ezek tehát Velkenye legrégebben helyben lakó családjai. 1568 és 1771 között az említettekhez képest a következő új családnevek jelentek meg: 1595 Czakó, Imre, Nagy 1725 Kövér, Molnár 1728 Tóth 1725-ben jelenik meg tehát az a családnév, amelyet a legtöbben viselnek Velkenyén, a Molnár, s itt is elmondható az, ami az említett három „őshonos" névnél: kontinuitása napjainkig kimutatható. Az 1568-as dokumentum a legrégebbi, amellyel kapcsolatba hozható a mai névanyag. Láthatjuk azonban azt, hogy az 1338-1568 között eltelt 230 év során a lakosság teljesen kicserélődött. Arról azonban, hogy ez milyen okból és milyen körülmények között történt, írásos dokumentum nem maradt fenn. 177l-es összeírásban a következő családnevek szerepelnek: Boda, 8 Csutor, 5 Czigány, 3 Jacsó, Kovács, Kötény, Molnár, Nagy, Szabó, 2 Tóth, 2 Ujj. Az öt nagy megterheltsegű név közül négy ma is az (Csutor, Czigány, Jacsó, Ujj). Tóth családnevű él ugyan a faluban, de valószínűleg 1771-ben többen viselték e nevet, mint ma. Ekkor két családfőt jegyeztek fel, ami tekintve a kor magas születési arányszámait, 15-20 főt is jelenthetett. Ma három Tóth nevű él a faluban. 1774-ben a cigányok összeírását is elvégezték: Banya, Kanyur és Lahon családokat regisztráltak. Napjainkban a cigány diaszpóra legnagyobb megterheltsegű családnevei a Váradi (25 fő) és a Bari (9 fő). A keresztnévadásokat megvizsgálva még ma is igen nagy a „keresztény" nevek gyakorisága. Bár a névanyag korántsem mondható homogénnek. Női nevek közül a Mária, Éva, Anna a leggyakoribb, férfi nevek közül az István, József mellett a Béla és az Elemér keresztnevet viselik a legtöbben. Régebben nagy divat volt a kettős névadás, ma már egyre kevesebb ilyen névvel találkozhatunk. A családnevek fent tárgyalt megterheltsége miatt (Molnár 58 fő, Csutor 17, Czigány 22 fő) törvényszerű volt, hogy a ragadványnevek szerteágazó rendszere alakult ki a faluban. Ennek részletes feldolgozása nem tárgya e tanulmánynak. Legtöbb ragadványnév a nagy megterheltsegű nevekhez kapcsolódott. A Czigány családnévhez például „Szőke", „Köz", „Alsó" ragadványneveket is ismertek. A Csutor névvel kapcsolatban a „Kovács", „Máté", „Benkő" neveket jegyeztem fel. 346