Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Bodó László: Adatok Knezić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez I.

A temetési szertartást végző lelkész ugyanaz a Jeronim Zsivkovity, aki Kapitány Ka­talint is elkísérte utolsó útjára. A szerb és a magyar nyelvre lefordított másodlatokat Beslity István parochusz hite­lesítette kézjegyével és a templom pecsétjével Pomázon, 1941. március 10-én. Kalló Erzsébet halálának időpontjából következtethetjük, hogy leányának, Kapitány Katalinnak elhunyta után még csaknem egy évig (9 hónapig) viselhette gondját két szép leány unokájának. Ebbeli tevékenységében szívesen vett segítséget kapott Lévay Sándor Károly kanonoktól és rokonától, Kalló Tivadar poroszlói földbirtokostól. Halálával azon­ban unokái végleg árvaságra jutottak. Szerencséjükre a poroszlói Babocsay György és (majd fia Sándor) utólag Praznovszky Lajos, Bartakovics Béla érsek és sokan mások, akik becsülték a vértanú tábornokot és hátrahagyottait - kitartóan szolgálták az árvák nevelte­tését s azt, hogy a császári hatalom semmiféle szintű szervei, legfőképpen a helyi szervek ne zaklassák őket! Itt kell megjegyezni, hogy a nagymama, Kalló Erzsébet családneve a vizsgált doku­mentumokban több változatban fordul elő: - szerb nyelvű halotti anyakönyvi kivonatában leánykori neve nincs feltüntetve, - ugyanezen halotti anyakönyvi kivonatának magyar nyelvű változatában az idegen­kezű bejegyzés szerint: Kalló, - leányának, Kapitány Katalinnak születési anyakönyvi kivonata szerb nyelvű válto­zatában Kalo, magyar nyelvű fordításban pedig Kalló. Megjegyzendő még az is, hogy Egerben, ha nem is gyakori, de előfordul mindmáig a Káló családnév. Arra azonban a vizsgálat nem terjedt ki, hogy ez utóbbiak leszármazot­taknak tekinthetők-e? Újabb adatok a Grőber-Knezic család történetéhez Knezic Olga és Irén leszármazottai A nagymama, Kalló Erzsébet halála (1854. február 20.) után teljes árvaságra jutott két Knezic leány, a 9 éves Olga (Auguszta Erzsébet), és a 7 éves Irén (Szidónia Anna) Po­roszlóra kerültek gyámjukhoz, Kalló Tivadar földbirtokos házához, aki nagybátyjuk volt. Itt nevelkedtek mindaddig, amíg eladó sorba nem kerültek. Olgát Gröber József vette feleségül. E két fiatal egybekelését követően Irén Olga nő­vére házába költözött. Itt ismerkedett meg Grober József öccsével, Sándorral, aki őt fele­ségül kérte s vette. Itt, eme esemény folyamatában utalni helyes a Gőrber család eddig megismert histó­riájára. A családnévből következtethetően valamelyik Grober ős a XVIII. század közepe táján költözhetett be az országba, amely összefügghetett a török-magyar háborúkat köve­tő betelepítésekkel. A vértanú tábornok egyenes ági leszármazottainak birtokában lévő feljegyzések, adatok szerint az általuk tudott legidősebb Grober, aki Ferenc névre hallga­tott 23 , 1801-ben született Gyöngyösön és árván jutott (költözött) Egerbe. Itt vette feleségül 23 A Grober család, Olga és Irén családja leszármazottairól Henkey-Hőnig Vilmos és tábornoktár­sa, Köllner Kornél készített származási összeállítást, amit Henkey-Hőnig Katalin asszony ren­delkezésemre bocsátott és emlékezete alapján kiegészített, ill. pontosított (elsősorban a leszár­mazottak elhunyt tagjainak időpontjait). Itt jegyezzük meg, hogy Kollner Kornél tábornok roko­na is volt Henkey-Hőnig Vilmosnak. 293

Next

/
Oldalképek
Tartalom