Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Bodó László: Adatok Knezić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez I.

tett, akinek tiszte volt a gyalogos és lovas szolgálatra alkalmas szabadok nyilvántartása, ahogyan akkor nevezték: a „velitészek" számbavétele, tiszthelyettesi és tiszti kinevezésre való alkalmasságuk megítélése és előterjesztése, a fegyverek számontartása, kiegészítése, karbantartása, használatuk ellenőrzése. Ahogyan abban az időben nevezték még őket: a községi, járási, városi biztosoknak (katonai biztosoknak) jelentős szerepük volt a nemzetőrség (az önkéntes, majd a rendes nemzetőrség) szervezésében, illetőleg a terület, a lakóhely által kiállított gyalogos és lovas honvédalakulatok toborzásában, ellátásában és a keletkezett hiányok pótlásában. Fentebb már volt szó arról, hogy a katonai gondnokok hatáskörébe tartozott a fegyverek és a lőszerek nyilvántartása, karbantartása, kiegészítése. Az egyenes ági leszármazott szerint a Bombin ragadványnév onnan származtatható, hogy Kapitány Mihály tisztének ellátása kapcsán gyakran használta ezt a fogalmat, különösen akkor, ha a nyilvántartás számai és a tényleges raktári készlet között eltérések mutatkoztak. („A bomba csapjon bele!", „A bomba vesse szét!", ,Jde egy jó bomba szükségeltetne! " stb. Egyszóval hivatalának ellátása közben Kapitány Mihály gyakran zsörtölődött. A bomba akkori fogalmi tartalma megegyezett az ágyúlövedékével.) Eleddig az sem került nyilvánosságra, hogy Kapitány-Bombin Mihály „nem egyesült görögkeleti szerb" (ortodox) vallású volt, feltehetően, tekintélyénél fogva, meghatározó személyisége az egri „rácok" polgári és vallási közösségének. Azt nem sikerült megtudni, hogy ősei mikor telepedtek le s állandósultak Egerben.

18 Henkey-Hőnig Katalin asszony szerint a családban öröklődött szájhagyomány a Kapitány család egykori őseit örmény bevándoroltakként hagyta rájuk. Nem lehetetlen ennek a hagyománynak a valóságtartalma, noha Kapitány-Bombin Mihály vallása görögkeleti (nem egyesült) szerb. Nagyobb örmény csoportok a XVII. század második felében jöttek be Erdélybe, s mint dolgos kézműves-kereskedő-földművelő nép a két Apafi fejedelemtől számos kiváltságot kapott. A déli határőrzeti rendszer fokozatos megszüntetésével az örmények Erdélyből áthúzódtak Temes és Torontál vármegyékbe is, ahol szívesen vállaltak határőrzési szolgálatokat. Mind gazdasági, mind katonáskodási szolgálatuk elismeréseként a Habsburg-Lotaringiai ház uralkodóitól (elsősorban Mária Teréziától és II. Józseftől) számos kiváltságot nyertek el, illetőleg korábbi kedvezményeikben megerősítést érdemeltek ki. Mivel abban az időben gyakori volt a (belső elvándorlás) migráció, nem elképzelhetetlen, hogy Heves vármegyébe és Egerbe is eljutottak a szerb nyelvet kiválóan beszélő, s a görögkeleti szerb vallást felvevő örmények. Azt azonban tudni kell, hogy az örmény bevándoroltak erdélyi tartózkodásuk évtizedei alatt a görög katolikus vallási közösségekbe tagolódtak be! Visszatérve az egri görögkeleti szerb egyház 1849. évi halotti anyakönyve II. kötetének 58. oldala 43. folyószámán eszközölt bejegyzésekhez, amely Kapitány-Bombin Mihály elhunyt adatait örökítette ránk, ezek közül a következőket érdemes rögzíteni: , Дг elhalt szüleinek, hitvesének vagy férjének kereszt- és vezetékneve, foglalkozása vagy hivatala. " Ez a rubrika semmit sem tartalmaz. Nem tudhatjuk tehát, kik voltak Ka18 Csiffáry Gergely kutatásai szerint Kapitány-Bombin Mihálynak az édesapja is tehetős egri polgár volt, aki (vagy elődje) 1735-ben érkezett Magyarországra a zempléni határátkelőn át. 1778-ban már kereskedett - kicsiben és nagyban - német, török és más külhoni eredetű árukkal. Ő és Zsuppán Ferenc, ugyancsak egri illetőségű kereskedő, 1763-ban (december 29-én) szerződést kötöttek Szabó András birtokossal a szederkénypusztai határban hamuzsír főzésre, ezért Szederkénypusztán szalajkaházat is építtettek. - Lásd Csiffáry Gergely 1996. 265. 291