Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)

Bodó László: Adatok Knezić Károly családjának és leszármazottainak a történetéhez I.

Bodó László ADATOK KNEZIC KÁROLY CSALÁDJÁNAK ÉS LESZÁRMAZOTTAINAK A TÖRTÉNETÉHEZ I. Még egy év sem telt el 1998 márciusának első napjaitól, hogy szülővárosomban, Egerben napvilágra kerülhetett Knezic Károly honvéd tábornok életéről készült könyvem, s máris egy - számomra is meglepő, de igen örömteli, ígéreteket sejtető - telefonhívást kaptam. A telefonáló nem volt más, mint Henkey-Hőnig Katalin (Poddany Alfonzné) aszszony, aki Knezic Olgának, a vértanú tábornok idősebbik leánygyermekének, teljesebb utónevén: Olga Auguszta Erzsébetnek egyenes ági leszármazottja. Katalin asszony budai lakásának egy kisebb méretű szobája számos meglepetést tartogatott számomra. Azon 1848-1849-et kutatók közé sorolhatom magamat, akik elsőként láthatták, vehették kezükbe a fiatal hadnagy Knezic Károly kis méretű (miniatűr) mellképét, amely vagy 1826-ban, vagy az azt követő évek valamelyikében készülhetett, de már akkor, amikor a fiatal határőr (granicsár) kadét (hadfi) már az egri „illetőségű" 34. sorgyalogezred III. zászlóaljában folytatta katonai szolgálatát. (Ebben a zászlóaljban kapta meg első tiszti rangfokozatát: a hadnagyit!) Ezt bizonyítja a frakk szabású kabátja gallérjának buzérvörös (sötétebb vörös, a vörös festékgyökér, a puzsér gyökeréből és tőkéjéből nyert festék) színe.

1 Ezt a különleges megkülönböztető színt a magyar toborzású sorgyalogezredek között csakis a 34. katonái viselték katonai ruházatukon, elsősorban a frakk szabású kabát gallérján, a kabát kézelőjén és a frakk hátulsó szárnyainak szegélyein. A mellkép elkészültének évében Knezic Károly hadnagy feltehetően a 20. életévének környékén lehetett. Az ugyanis - mai értelemben vett - fiatal felnőttet ábrázol, aki éppen csak átléphette az ifjúi kor felső határát. Erre enged következtetni „a még gyermekesebb vonásokkal megjelenő fiatal arc, a rövid hajkorona, a szőrtelen arc, a kissé rácsodálkozó" tekintet. A fiatal arcot csupán annak karakteres vonásai alapján lehet azonosítani az 1873-ban készült, egyébként közismert rajzos (grafikus) technikával készült, férfikora delén ábrázolt 1 A puzsérgyökér népies megnevezése. A távolsági (nemzetközi) kereskedelemben festőbuzérként volt ismeretes. Európába két alfaja került be és terjedt el. A Rubia peregrina Perzsiából (a mai Iránból) került Spanyolországba, a Rubia tinctorum pedig Kis-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről a Földközi-tenger középső és keleti medencéjének országaiba. Kultúr(ipari)növényként Franciaországban (Provance-ban), Hollandiában, Sziléziában és Elzászban termesztették. Hazánkban előbb a nyugati részeken, majd a török fokozatos kiverését követően a Duna és a Tisza középső és alsó folyásának vidékén, s Erdély délibb vidékein terjedt el termesztése. Az itáliai reneszánsz festők egyik legkedveltebb színe volt, amelynek számos árnyalatát „keverték" ki. 285