Agria 35. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1999)
Gy. Gömöri Ilona: A hevesi temetők
Zsidó temető A hevesi zsidó hitközség a XVIII. század végén alakult. Temetőjüket az első katonai térképfelmérés (1783) is jelzi. A kezdettől napjainkig sírkertjük azonos helyen, Heves Krakó településrésze és Pusztacsász között, a mai 31. század főútvonal mellett áll. Területe 1 hold 1503 négyszögöl. A zsidók temetkezőhelyüket talmudi előírás szerint mindig a városon kívül, a lakott település szélétől számított legalább ötvenrőfnyi távolságban helyezték el. Később a város terjeszkedésével párhuzamosan a sírok előbb - utóbb épületek közé szorultak. 51 A temető múltjára vonatkozóan jelenlegi ismereteim szerint semmiféle írásos dokumentum nincs. A hagyomány szerint területét a Pusztacsászon birtokos Goldstein család adományozta a hitközségnek. A Chevra Kadisa (Szent Egylet) - mely a méltó, valláshű temetésről, a gyászolók vigasztalásáról hivatott gondoskodni - Hevesen 1830-ban alakult meg. 52 Ez azért figyelemre méltó, mert másutt megalakulása megelőzte a hitközség megalapítását, vagy legalábbis azzal egybeesett. 53 A temető három élesen elkülönülő részből áll: 1. Mártírok Csarnoka és környéke üres terület, 2. Újabb, XX. századi szakasz, 3. Régi, XIX. századi szakasz. A bejárathoz közel áll az 1981-ben épített Mártírok Csarnoka. Homlokzatán helyezték el a Mózes kőtábláját jelképező vésett kőtáblát, mely az egykori zsinagógáról került ide. Az épület mérete kicsi, 6x4 méteres. Itt tartják évente a második világháború zsidó áldozatainak emlékünnepségét. Egyébként - mivel ez az egyetlen épület a temetőben - ravatalozó funkciót is tölt be. Berendezése az eladott zsinagógából való. A bejárattal szemben látható az előimádkozó emelvény. A falon középen egy márványtábla emlékeztet az első világháborúban elesett hevesi izraelita hősökre. Mellette kétoldalt a falon nagyméretű emléktáblát helyeztek el, mely az 1942-44-ben a fasiszták által elhurcolt 350 hevesi és környékbeli községek mártírjainak neveit tartalmazza. 54 A bejárattól jobbra vörös márvány emléktábla (a zsinagógában kézmosó falikút volt) látható, melyet a város, ill. a felekezet életében nagy szerepet játszó Spitzer család készíttetett. Az épület teljes berendezése a hitközség templomából került jelenlegi helyére. Az emlékcsarnokot elhagyva két kb. 50 m hosszú hársfasor vezet a sírokhoz. A sírok kivétel nélkül kelet-nyugati tájolásúak. Láthatóan ehhez igazodtak az utak is, bár az egyetlen, a hársfasor között lévő, ill. az abból kiinduló út kivételével a többi, keresztirányú utak inkább csak kitaposott ösvények. Jól láthatóan különül el az újabb és a régi, többnyire járhatatlan területrész. A temetkezéseket a sírkert belső végén kezdték, itt láthatók a legrégibb síremlékek a XVIII. század végéről és a XIX. század elejéről. A temető e szélének egyenetlensége miatt a hajlatban 8 fél sor fedezhető fel. Az itteni síremlékek formailag a legváltozatosabbak. (13. kép) Azután még hét teljes sor következik az új területrész határáig. A temető új része rendezettebb, az előbbinél világosabban elkülönülő 15 sorból áll. Szembetűnő, hogy itt egészen más a síremlék formája, feltűnően sok a gránit obeliszk, és ettől ünnepélyesebb, de egyben ridegebb is e rész hangulata. A sírokat legtöbb esetben betonszegély keretezi, néhány helyen teteje is fedett. (14. kép) 51 RAJ Tamás 1988. 67. 52 UJVÁRY Péter 1929. 362. 53 SCHÖNER Alfréd 1985. 33. 54 HMK. At. 4-98. és SZABÓ Sándor 1933/b. 3^. 274
