Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Pálosné Nagy Rózsa: Vadaskertek a mai Heves megye területén a XVIII–XIX. században

3. kép. Eger térképe a püspöki kerttel (HML. Érs. 88/a) pezte a törzsállományt. Az itteni nagyvadállományról azután rendszeresen készítettek nyilvántartást, és az eredményekről a számadásokban is hírt adtak. A felsőtárkányi vadaskert 1847-es kimutatásában (vadaskerti beszámolóban) a tenyésztett vadfajok között a szarvas és az őz mellett a dámot is megtaláljuk 4 szaporulattal. A tarkányi vadaskert vadállománya 1864-ben: 23 szarvas, 12 dám, 29 őz, 17 vadsertés (vaddisznó). A megyében azonban nemcsak a nagyvad tenyésztésével foglalkoztak, hanem különféle vadászható madarak - fácán, fogoly, vadkacsa - tartásával is kísérleteztek. A fácán tartása Európában a középkorban vált divattá, ebben az időben tipikus udvari vadnak számított. Ugyanis a kastélyokhoz tartozó vadaskertekben előszeretettel tenyésztették és itt aránylag kényelmesen is vadászhatták. A fácán húsa pedig a legelőkelőbb ételek egyikének számított.

23 „Még hazánkban tsak a nagy urak kertjeiben tenyésztetnek, de a Tsalló közbe már nagy bővséggel szaporíttatnak... Húsa a kappanénál is egészségesebb. "

24 Azokat a helyeket, ahol fácántenyésztés folyt fácánosoknak, fácánkerteknek, fácános bereknek nevezték. A fácános elnevezés azonban nem egészen egyértelmű, mivel néha 23 É. KISS Sándor 1972. 3-4. 332.p. 24 É. KISS Sándor 1972. 3-4. 337.p. 147