Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

ten, Kiskunfélegyházán.

246 Ez időben a vizek hazai és külföldi forgalmazásával a Parádi Ásványvíz Források Kezelőhivatala foglalkozott. A cseviceforrás vizét kb. 1872-ig egyaránt használták a fürdőzésre, illetve ivókúra formájában. 1872-ben kezdték el építeni a parádsasvári kastélyt Ybl Miklós tervei alapján,

247 ettől kezdve nagyobb hangsúlyt fektettek az ivókúrára. Egyébként a cseviceforrásnál lévő fürdőépületeket, amelyek a sasvári kastély helyén álltak, lebontották.

248 Kitapintható az 1870-es évektől az a tendencia, hogy növeljék a kereskedelmi forgalomba kerülő parádi víz mennyiségét. E célból 1892-ben egy új épületet építettek a csevicef orrásnál, s ekkor szűnt meg az 1827-ben emelt, kupolával fedett, oszlopokon álló ivócsarnok. Ezt a palackozó épületet is Ybl Miklós tervezte. Ezzel egy időben, hogy a cseviceforrások hozamát megnöveljék, a sasvári kastély alatt lévő völgyben fakadó forrásokat egyetlen forrásba foglalták, s modern töltőberendezésekkel szerelték fel.

249 A geológusok véleménye szerint a parádi csevice is az ún. talajvízforrások körébe tartozik, ahol a Hutai patakból átszűrődő talajvíz táplálja a forrást, s ez az átszűrődő víz egyesül a mélyebb szintekről előtörő gázokkal.

250 Ebből következik, hogy a csevice forrásának vízbősége évszakonként változó ingadozásokat mutat. Emiatt a forrásvíz palackozása, töltögetése kellő szakértelmet kíván. 1903 szeptemberében Szlovák Béla intéző a vizet naponként négy ízben palackoztatta: délelőtt 6 és 11 órakor, délután 15 és 18 órakor. Ez a töltésmód egyenetlen volt, s ezért az éjjel felszínre kerülő víz kihasználatlan maradt. 1904ben Corzan Avendano Béla számvevő vette át a forrás kezelését, s Papp Károly geológus javaslatára szabályos időközönként, éjféltől éjfélig, 4 óránkénti töltögetéssel kísérletezett. A napi 6 ízben történő merítéssel 24 óránként 250 liter vízzel többet lehetett palackozni. Ez jövedelmezőbbé tette a forrás kezelését, miután az időben a parádi csevice jóval drágább volt, mint a Duna-Tisza között termelt homoki borok. A parádi csevice litere 1904ben 28 fillér volt, míg ugyanakkor a kecskeméti vagy a Nagykáta környéki homoki bort 20 fillérért árulták. Ez a töltögetési mód a forrásvíz állandóságára is kedvezőbb volt. Az 1904. évi aszályos esztendőben a naponként kimerített víz így változott: 1904. február 28-án 1440 liter, március 15-én 1350 liter, s július 11-én 1115 liter volt.

251 A talajvízforrás jelleg következménye az is, hogy esős időben vagy zivatarok kitörése előtt gyengébb a víz, száraz, tiszta időben csípősebb, vagyis a levegő légnyomásának hatására változik a csevice szénsavtartalma. Ezért, ha a forráskezelő tiszt tudni akarta a várható időjárást, csak szólt a hajdúnak. A hajdú egyet kortyintott a csevicéből és megmondta, hogy milyen idő lesz. Ha a víz puhá-nak bizonyult, borús arccal jelentette, hogy másnap eső lesz, ha a víz vágós, azaz olyan volt, hogy a szeme is szikrázott tőle, akkor biztosan mondta, másnap jó idő várható.

252 A fürdő fejlődése 1840 után látványosan haladt előre, amikor gr. Károlyi György vette át a debrő-parádi uradalmat. Megnőtt a fürdő vendégforgalma, és a csevice kereskedelmi forgalmazása is megemelkedett. Ez utóbbi a parádi üveghuta termelését is növelte. 246 TAKÁCS Béla, 1970. 5. 247 DERCSÉNYI Dezső-VOIT Pál, 1978. III. 499. 248 SZEDERKÉNYI Nándor, 1893. IV. 481. 249 NOSZKYJenő, 1926. 142. 250 JUHÁSZ Árpád, 1987. 290. 251 PAPP Károly, 1905. 54. 252 PAPP Károly, 1905. 54-55. 71