Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Csiffáry Gergely: Ásványvizek, gyógyvizek, fürdők Heves megyében

gyengíti a fürdőzőt, ezért a fürdés után rövid fekvés, alvás, üldögélés, esetleg könnyű séta következett. Természetesen a fürdésnek ez a módja sok időt vett igénybe. Nem lehetett sort keríteni rá akármikor. A parasztságnak a mezőgazdasági munka nem tette lehetővé, hogy akármikor fürödhessenek. A katonák is általában a téli pihenő időszakban fürdőztek. A fürdések közti időt is kellemesen, kényelmesen, vidáman kellett eltölteni, úgy, hogy a vendég később is visszatérjen. Ezért a fürdőházakhoz vendéglők, kocsmák, csárdák, szálláshelyek, szórakozóhelyek épültek. Tekintettel arra, hogy a múltban naponta általában csak egy fürdőt vettek, a nap hátralévő részét a fürdőhelyen található szórakozóhelyek kihasználásával (közös étkezés, térzenék, sétálás, társasjáték, táncestélyek stb.) töltötték el, úgy tűnik, nem is annyira a fürdőzés, hanem mintha a szórakozás, a könnyű időtöltés lett volna a fontosabb az elmúlt korok emberének. Az idők során a gazdasági és társadalmi haladással párhuzamosan a fürdők is változtak, erősen differenciálódtak. A legrégibb és a legnagyobb fürdőhelyek, amelyeknek a gyógyhatása is jelentősebb volt, úri fürdőkké, fürdőteleppé növekedtek, mint Szklenófürdő, Bártfa, Szliács, Pöstyén, Stubnya, Párád, Harkány, Élőpatak és mások. A híres úri fürdőket messzi földről felkeresték a vagyonos osztály tagjai, és itt töltötték a nyarat, vagy más évszakot. A fürdőzők nem egyedül, hanem családosán jöttek. Ezzel magyarázható, hogy a fürdőhelyeknek előbb-utóbb társadalmi jelentősége lett, olyan helyekké váltak, ahol gazdasági, társadalmi és kulturális kérdéseket beszéltek meg, vagy ilyen lépéseket kezdeményeztek. Az úri fürdőkkel szemben a paraszt fürdők száma sokkal több volt. Elmondhatjuk, hogy ezek a helyek lemaradtak a fejlődésben. Szerényebb körülmények között sokszor csak a XVI-XVII. század szintjén nyújtották azt, amit az úri fürdők vendégei kaptak. Amikor az úri fürdőkben már nagyszerű fürdőkádak, fajansz fürdőedények álltak rendelkezésre, ezekben a paraszt fürdőkben csak fadézsa vagy fakad volt használatban. Majd amikor az úri fürdőkben már fedett medencék léteztek, gőzfürdők üzemeltek, akkor a paraszt fürdőkben még csak a vízvezeték létesítésével foglalkoztak. A paraszt fürdőket is kocsmák, vendéglők övezték, de más már nemigen volt. A vendéglátás is egyszerűbb: a fürdőzők szállodák helyett inkább házaknál, rokonoknál, ismerősöknél szálltak meg. A paraszt fürdők közönsége nem távoli területekről utazott, hanem helyben, illetve a környéken lakókból tevődött össze, akik reggel szekéren vagy gyalog érkeztek, és este mentek haza a fürdőből. Ezekből a kis fürdőkből igen sok volt az országban. A parasztember legnagyobb betegsége volt a „kifázás"-bői származó köszvény, csúz, reuma, derék- és izületi fájdalmak. A fürdőkben elsődlegesen ezekre a betegségekre kerestek, illetve találtak gyógyszert, gyógymódot.

64 A XIX. század fürdőélete, melyben még nem vagy alig vált szét a gyógyulás, a nyaralás és a szórakozás, egyértelműen kapcsolódott a polgári létformához. Akkor is igaz ez, ha tudjuk, hogy e század első felében még inkább nemesi, mint polgári divatnak számított Magyarországon a fürdőzés.

65 A XIX. század elején a fürdőzés még annyi akadállyal járt, hogy a nagy elhatározáson kívül vagy jó mód, vagy nagy betegség kellett hozzá. Egy kocsira rá sem fért a sok holmi, hanem még ún. bagázsiás szekér is kellett, amelyre az ágyneműt, a konyhafelszerelést, s az élelmiszereket rakták, mert a fürdőben a vízen kívül mást nem igen lehetett kap64 DANKÓ Imre, 1975. 15-16. 65 KOSA László, 1997. 76. 41