Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Király Júlia: Gárdonyi Géza utolsó évei az Egri Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékának tükrében

„Március végén orvul tört ránk a hír: megint felhánytorogtak a mélységek, a megváltás helyett új szenvedés szakadt ránk: a bolsevizmus magasan rázta barbár lobogóját. Mi Iharszegen jó darabig semmit sem tudtunk róla. Csak a községháza nemzetiszínű zászlóját vonták be felsőbb rendeletre. Egyszerre aztán megjelent a vörös lobogó. A falu népe közömbös maradt. Lejött egy fiatal, pesti népbiztos, hogy a községháza asztalán két ököllel dörömbölje ki a vörös igazságot. Beköltözött mindjárt az emeletes népháza, amelyet Péter úr építtetett. Minden kérdezés nélkül birtokba vette, rekviráltatta. Összedoboltatta a parasztokat. Kitanította őket, hogy nem földművesek többé, hanem »földművesszegények«. A pap »csuhás«. És mindenki elvtárs. Gabonát kért tőlünk.""

7 Gárdonyi naplója: „Egy hete dúl az oláh Erdélyben. Sehol ellentállásra nem találva. Egy hete, hogy csak könnyező szemmel olvasom az újságokat.""

8 „Dohányt csináltam nyírfa, dió, komló stb. levelekből. Parasztok és katonák gyűjtik a lósóska hervadt leveleit.""

9 Wak Lukács tehát úgy éli át ezeket az éveket, ahogyan Gárdonyi. Naplóján keresztül értesülünk a történelmi eseményekről és a valóságról. Arról, hogy ezeket az időket hogyan vészelte át a falu lakossága. Gárdonyi korrajza részletes és pontos. Egy nagyon fontos szereplője van még a regénynek, aki több helyen Gárdonyi filozófiáját vallja. Szőcs Péter. Magának való, visszavonultan élő, zárkózott öregúr, akiről a falubeliek nem is tudják, hogy mit gondoljanak. Úr is, paraszt is. A faluhoz tartozik. Éppen, mint Gárdonyi. Ót is kissé különcnek, zárkózottnak tartották. De mindenki ismerte, számolt vele. Hozzátartozott a városhoz. És aki egy kicsit is ismerte, már nem is tartotta olyan bogaras öregúrnak.A szivarozgató, különc, bolondosnak mondott öreg aztán a regény folyamán szabadon elmondhatja véleményét a világ dolgairól. Az irodalomról, annak alakulásáról, az idegenek káros befolyásáról egész kis tanulmány kerekedik.

120 Ha bárkivel szóba elegyedik Szőcs Péter, rögtön megnyílik a lelke és a szája, s azonnal meglátszik, hogy félrevonult élete nem jelenti azt, hogy ő közben nem lát a világból semmit, sőt, figyelemmel kíséri az eseményeket. Éppen úgy, mint Gárdonyi. Szőcs Péteren keresztül Gárdonyi azt is elmondja, hogyan viszonyul a faluhoz. „Közéjük tartozom, de úgy vagyok velük, mint a nyájból kivett bárány, amelyik a konyhaudvaron nő fel, a kutyák között. Volt egy ilyen bárányom, még Indiában. Annyira megszokta a kutyákat, hogy valahányszor azok ugatásra futottak, ő is velük futott. Csak vén korában csatlakozott aztán egy arra legelésző nyájhoz. De ha a kutyatársai ugattak, csak kivált ő a nyájból és a kutyákkal futott."

121 így fogalmazta meg Gárdonyi Szőcs Péter s egyben a saját különcségét is. Szőcs Péter öreg kora ellenére nagy terveket szőtt: „Nekem az a gondolatom, hogy egy kis akadémiát alapítok itten. Falusi akadémiát. Az olasz városok akadémiáinak képére, vagyis a tudománynak az irodalomnak és a művészet117 GÁRDONYI Géza, é. n. 230-231. 118 Gárdonyi Géza titkosírásos feljegyzései, NAPLÓ. Lelt. sz.: 71.17.1. 119 Gárdonyi Géza titkosírásos feljegyzései, NAPLÓ. Lelt. sz.: 71.17.1. 120 GÁRDONYI Géza, é. n. 81-83. 121 GÁRDONYI Géza, é. n. 171. 418