Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Király Júlia: Gárdonyi Géza utolsó évei az Egri Dobó István Vármúzeum Gárdonyi hagyatékának tükrében

művei ne egyszerre jelenjenek meg, hanem évente adjak ki egy-két könyvet. Azt mondta, úgy akar tovább is a közönség elé kerülni, mintha élő író volna, évente egyszer-kétszer, mindig új meg új könyvekkel, hogy mennél tovább, mennél hosszabb ideig maradjon a közönség számára dolgozó, eleven író." 56 Gárdonyi a forradalomban Gárdonyi József édesapjáról írt könyvében részletesen beszámol 1918 és 1919 forra­dalmi eseményeiről. 57 Altalános volt a zavar és a rémület. Gárdonyi maga is életét, munkáit, könyveit félt­ve megy be a karhatalmi népbiztoshoz, hogy védelmet kérjen. A budapesti irodalmi élet is nagyon zavarossá vált. A Petőfi és a Kisfaludy Társaság megszűnt. Nyomdák és kiadók szűntek meg, újságírókat bocsátottak el. A Magyar Tudományos Akadémia elnökét és fő­titkárát felmentették. Üléseket az Akadémia további rendelkezésig nem tarthat. Gárdonyit beválasztották a Vörösmarty Akadémia tagjainak sorába, tudta és beleegyezése nélkül. Tiltakozó leveleit válaszra sem méltatták. Kellemesen érintette viszont Gárdonyit, hogy az 1919. október 6-án megalakult Magyar írók Szövetségének alelnökévé választották. Ez­zel a lépéssel viszont magára haragította Bródy Sándort, aki nyílt levélben tagadta meg barátságukat. 58 „Géza, te igazi költőnek és valóban kereszténynek születtél, úgyis éltél szívedben és a válladon hordozván a szent jelet. Nemes, bátor és te voltál. Rád haragszom. Neked helyt kellett volna állanod és nem mohón sürgősen elhelyezkedned. Mert a gyors, a vad düh voltaképpen csak az elhelyezkedések egy mániákus tévedése volt. És te, a hívő odaállot­tál mindjárt a hitetlenek közé. Minden külön megnyilatkozásodból külön beteg lettem. Mi történt veled? Már volt ilyen ügy, és Petőfi nem tévedett, kiállt, haragudott, vádolt és vé­dett. Te, Gárdonyi, aki Petőfivel valóban az egyetlen verség vagy a ma élő költők között, egyszerre egy meggörnyedt, házsártos falusi tanító lettél. Féltél vagy talán a kenyeredet féltetted, akinek megvan a maga földje, örök jogú, mert örök termésű könyveid és külön még olyan puritán is vagy, hogy megélsz kenyéren és vízen. Galambszívem, Géza, odaszaladtál mindjárt a galambkufárok közé és ma is ott vagy, legalábbis ott mutatkozol. Próbállak menteni magamban, talán elbetegedtél, elöre­gedtél, annyi minden rossz történt az imádott és nálad jobban senkinél nem szeretett né­peddel. Vagy valami idegen német vér tör ki rajtad? Én rajtam pedig íme kitört a harag, amelyről - hogy él bennem - nem is tudtam eddig. És mit titkoljam tovább? Isten veled, Géza, elbúcsúzom tőled erre a rövid életre, nem barátkozunk többet." Gárdonyi nem haragudott meg barátjára. A Nemzeti Újság újságírójának erről a kö­vetkezőket nyilatkozta: „Ugyan, szót sem érdemes rá vesztegetni. Mosolyogtam az egészen. Ugyan ki venné komolyan Bródy Sándort? Kár a dologgal sokat foglalkozni, csak ennek a bécsi folyóirat­nak csinálnak reklámot, pedig nemigen érdemli meg. - Különben Bródy nagyon szépen írta meg a cikkét. Ez talán a legjobb írása, amelyet tőle az effajta levelek között 56 Világ, 1925. Lelt. sz.: B. 76.266.1. 57 GÁRDONYI József, é. n. 262. 58 GÁRDONYI József, é. n. 272-273. 409

Next

/
Oldalképek
Tartalom