Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

lezhetjük, hogy csak úgy mint az osztrák festő, úgy Kovács is végzett a császárváros akadémiáján akvarellstúdiumokat. Az 1843-as év az, amelyből Kovács akvarellfestészetét illetően a legtöbb adat ránk maradt. Önéletírásából már a Velencében töltött időszakból is kiemelhetünk az akvarellezéssel kapcsolatos sorokat. Kovács is talált ott egy angolt, kitől elleshette a könnyed akvarellezés technikáját, persze közel sem akadt olyan színvonalú és hatású „mesterre", mint Barabás Leitch személyében. Egy angol hölggyel, kinek családja őt pártfogásába vette »sokszor kiladikáztunk a Lidóra és a mellék szigetekre rajzolni, mert a csinos angol Lady igen szellemesen aquarellizált. Én is háládatosságból több rajzzal kedveskedtem neki«.

I39 Vagy egy másik helyen írta, hogy a velencei festészeti akadémián működő fiatal művészek között felfigyelt két tehetségre, köztük az egyik, a »leginkább aquarellekkel foglalkozó kitűnőség« Colombo volt.

140 A több nyelven beszélő, igen alapos művészettörténeti ismeretekkel rendelkező Kovács Mihály, kiváló elbeszélő készséggel megírt önéletírását szinte művészi hagyatékának második részeként tarthatjuk számon. E ránk maradt írásból már több helyen emeltem ki adatokat a kor hangulatának felidézése érdekében, de az írás többi részében is nagy figyelmet szentelt annak, hogy mindenkiről megemlékezzen, akit a művészet szempontjából fontosnak tartott, illetve minden olyan eseményt leírt, melynek történeti jelentőséget tulajdonított vagy az életmód szempontjából említésre méltónak tartott. így emlékezett meg Firenzében tett látogatásáról is, ahová velencei tartózkodása után érkezett, s ahol megállt egy kis időre. »Florenczből egy kirándulást tettem Pizába hol a mi híres hazánkfia Markó Károly senior tájfestész tartózkodott, kinek családjával még Bécsben létemkor megismerkedtem. A család főnek bemutattak a'ki igen nagy szívélyesseggel fogadott - a Markó család tudtomra adá, hogy ők legközelebb Flórenczbe költöznek, és hogy ottan látogassam meg őket Rómából is, a'hol az ifjú Markó Károllyal bizonyosan nem sokára találkozom mert családi teendője viszi oda.«

]4i Kovács egészségi állapota miatt a lagúnák városában töltött idő alatt és firenzei látogatása alkalmával elsősorban rajzolt, de miután 1842 októberében állapota javulást mutatott hamarosan tovább utazott Rómába, ahol megszakításokkal majdnem öt évet töltött, s ahol több magyar társával és külföldi művészekkel is kapcsolatba került. Ott emlékezett meg »Stohl Mihály (Michael Stohl 1814-1882) aquarell festészrő«, Maria Nyikolajevna orosz cs. Nagyhercegnő pártfogoltjáról, kiről még arcképet is festett.'

42 Ezek az akvarell iránt érzékeny figyelmet mutató feljegyzések mutatják, hogy festőnk kedvelt és fontos technikájaként kell számon tartanunk a vízfestést, főleg működésének itáliai időszakában. 138 August von Pettenkofen osztrák katonatisztként tartózkodott az 1848-as szabadságharc idején Magyarországon is, és több akvarellje maradt fenn a harctéri események ábrázolásáról: Tüzérség elvonulása akv. 130x220 mm (Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz: K.92.2.); Halott temetése akv. 235x345 mm (Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz: 1905-1984.) Majd később a szolnoki művésztelep alapítójaként 1854-ben készült Szolnoki paraszt című akvarellje. 261x192 mm (Budapest, Szépművészeti Múzeum Ltsz: 1905-1967.) In: GERSZI Teréz GODA Zsuzsa 1994. kat:55.,56.,57. 139 KOVÁCS Mihály 1992. 28. 140 KOVÁCS Mihály 1992. 29. 141 KOVÁCS Mihály 1992.30. 142 KOVÁCS Mihály 1992. 31. 377