Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

sősorban ezekből az évekből. Ez utóbbin megszokott olaszországi jelenet látható. Asszonyok és gyermekek állnak az erdőszéli kútnál, háttérben a város a lilás fényű ég alatt. Markó 1836-ban egy azonos című olajképet is készített,

124 melynek egyes elemei hasonlítanak az akvarellhez, mégis az akvarell ebben az esetben is önálló műnek tekinthető. Az olajkép zárt kompozíciójával, a tájat kihangsúlyozó idillikus, bensőséges hangulatával szemben az akvarell közelítő képkivágásával, az eredeti élményből fakadóan megjelenített reális figurákat és valós környezetet tár elénk. Itt az emberi alakok sokkal nagyobb jelentőséget kapnak, mint általában Markó tájképein, itt az asszonyok és a gyerekek a főszereplők, kitöltve az egész képfelületet az ő ruhájukra, arckifejezésükre, mozdulataikra, tevékenykedésükre tevődik a hangsúly. Mintha egy mozdulatsorozatból, figura- vagy viselettanulmány elemeiből komponálta volna Markó ezt a művet, hiszen a női figurák különböző jellegzetes pózokban jelennek meg az akvarellen. Az egyik oldalról, másik elölnézetből s a harmadik hátulról mutatja be az olasz női parasztviseletet, egy, az életük szempontjából jellegzetes környezetben, a kútnál. Ritkaságszámba menő, kiváló realisztikus életkép ez a mű, mely Markó klasszikus szabályokhoz rögződő életmüvében ritka kivétel. Ez a kis lap tehetségének legjobb értékeit villantja fel.

125 Római tartózkodása idején mély barátság szövődött Markó és Berthel Thorvaldsen

126 valamint Josef Anton Koch (1768-1839) között. A tájképfestők atyjának is nevezett tiroli művész nagy tisztelettel beszélt fiatalabb pályatársának tehetségéről. Magyarországról is érkeztek Rómába ezidőtájt kisebb és nagyobb tehetségű művészek (Alexics Miklós, Szatmári Pap Károly, Kozina Sándor), de biztosan csak arról tudunk, hogy Markónak Barabás Miklóssal kapcsolata volt. Barabás tudatosan kereste fel őt, s Markó a műtermében még helyet is biztosított átutazóban lévő honfitársának, hiszen »még szerette is, ha nem volt egyedül.«

127 1838-ban súlyos betegsége miatt Markó a közeli Pisában (1838-1843) telepedett le. Ennek az időszakának a legszebb akvarellje a befejezetlen Tóbiás az angyallal (1843), mely témában ugyancsak olajképet is készített. A szinte leheletszerű, meleg barna és kék színharmóniában festett, mély távlatot érzékeltető vízfestményből párás, könnyed derengés árad. Ez is sokkal megkapóbb, mint az olajkép változat.

128 Tóbiás és a fiatalember képében megjelenő Rafael arkangyal találkozása a minden embernek kijáró égi őriztetés szimbólumává vált a művészetben. Ha Markó képén a figurák egyszerű staffázs-alakokká egyszerűsödnek is, az akvarell rendkívül finom, harmonikus, nyugalmat, s így biztonságot árasztó színvilága a téma értelmezéséhez segít hozzá. Az olajfestmény és az akvarell kompozíciója sem egyezik meg. Az olajkép sokkal inkább hasonlít arra a ceruzavázlatra, mely szintén a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van,

129 így a téma akvarell változata önálló darabként maradt fenn a Markó életműben. 124 Id. Markó Károly: Asszonyok a kútnál, 1836. olaj, vászon 63,5 cmx84 cm (Budapest, Károlyi Mihályné tulajdona). Még római korszakában készítette ezt a festményt Károlyi György gróf (1802-1877) számára. 125 MNG 1991.kat.55

. 126 Thorvaldsennek reprezentatív képgyűjteménye volt a Rómában élő jeles kortárs festők alkotásaiból. Markó Károly ebben a kollekcióban 5 képpel voltjelen. In: Torvaldsen Museum, 1962. Ltsz: 170-175. 127 BARABÁS Miklós 1998.118. 128 BODNÁR Éva 1982.38. 374