Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

a magyarországi festészetre is. A valóságos tájak aprólékos felmérése után egy magasabb szempontú rendezési elv alapján készültek a színpadszerű, árnyékos előtérrel, finoman megvilágított középtérrel és a háttér felé szélesedő panorámával komponált, apró alakokkal életszerűbbé tett tájképek. E klasszikus tájfestő felfogásnak legjelesebb képviselője Bécsben az 1824-től a Belvedere igazgatójaként dolgozó Joseph Rebell volt.

110 A XIX. század elején hazánkban igen népszerűvé vált a főúri megrendelésre készült birtok-veduta képtípusa, az elsők azonban, akik tudatosan a hazai táj felé fordultak, a bécsi akadémián végzett kismesterek voltak, akik Magyarországon telepedtek le, vagy szülőföldjükkel közvetlenebb kapcsolatban maradtak. Elsősorban lakóhelyük tágabb környezetét festették s egyre nyilvánvalóbbá vált számukra, hogy ha nem megrendelésre dolgoznak, műveik csak akkor jutnak el a közönséghez, ha a legtöbbször vízfestéssel előkészített sokszorosított grafika műfajában tevékenykednek. Elsősorban a magyar tájra és népére figyeltek, mely szemlélet egybe esett a soknemzetiségű monarchia államismereti iskolájának statisztikai, földrajzi és etnográfiai vizsgálataival, néptípusainak megörökítését célzó kezdeményezésével is."

1 A korai magyarországi tájfestés legjelesebb képviselője az Eperjesen működő Rombauer János (1782-1849) és az igen tehetséges dilettáns Petrich András (1765-1842)"

2 mellett Müller János Jakab (1780-1828), Bécsben tanult tájfestőnk volt, ki 1814-től a Szepesséjg tájait festette részletezően kidolgozott, egyenletesen megvilágított, kulisszaszerű előtéríel ellátott, idealizált gouache képein. A vízben oldódó fedő festékkel készült képek témái az elhagyatott várak, a horizonton feltűnő tátrai hegyláncok, a vízesések, a kanyargó folyók szabdalta völgyek, tehát a klasszicizmus idealizált tájképeinek jellegzetes motívumai voltak. Müller hagyományos gouache technikájának hatása Markó korai munkálkodására igen nagy jelentőséggel bírt. Ezt bizonyítja, hogy ő is ezzel az anyaggal kezdett dolgozni, és ezzel a technikával készültek Müller festményeiről készített, pl. a Kárpátokat ábrázoló másolatai is."

3 Az 1820-as években e fedő technikával dolgoztak még a német és az osztrák tájfestők is. így Markó korai művei közé tartoznak Joseph Fischer (1769-1822)"

4 Vág 110 SZABÓ Júlia 1985. 102. 111 Pl: Rombauer János: Hothóci Csáky kastély részletei, olaj, vászon 54x81,5 cm (Budapest, MNM TKCs Ltsz: 2068.) In: GALAVICS Géza 1980.132.; P. Rivetti: Csákvári Eszterházy kastély (gouache sorozat). 112 Petrich András mindenek előtt katona volt, művészi tevékenységét elsősorban kedvtelésnek tekintette. Fennmaradt tájrajzain a Tátra hegyláncait, vízeséseket, de a hazai tájakat, így a Balaton környékét is megörökítette. In: GALAVICS Géza 1980.134. 113 Müller János Jakab: Nagylomnic, 1920. gouache 391x527 mm (Budapest, MNG Ltsz: 19373144.) In: GERSZI Teréz - GODA Zsuzsa, 1992. kat.10.; id. Markó Károly: A Kárpátok Lomnic felől, 1820 után gouache 410x550 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1905-2155.) In: MNG 1991. kat.15. 114 Fischer József, 1783-tól a bécsi akadémián tanult, de mint az Esztreházy-képtár felügyelője, majd igazgatója a bécsi művész társainál több szál fűzte Magyarországhoz, ahol gyakran megfordult. Mednyánszky Alajos: Vág völgyének „festői utazása", 1829-ben jelent meg. Lejegyezte benne a tájegység földrajzi, történeti, néprajzi nevezetességeit. Joseph Fischer a Vág menti tájról 1817-ben készített akvarellel színezett rajzait használta fel Mednyánszky precíz leírásaihoz illusztrációul. Fischer rajzait W.F. Schlotterbeck tette át akvatintába, a kiadás alkalmával. In: SZABÓ Júlia 1985.10. 69. kép. 371