Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

ság közvetlenebb, meghittebb bemutatását megcélzó biedermeier stílus kezdett uralkodóvá válni ott tartózkodása idején. A róla szóló anekdoták és a gyéren fennmaradt, akadémiai tanulmányairól szóló adatok alapján, első bécsi korszakából, sajnos egyetlen olajképe sem azonosítható be biztosan. Éppen ezért igen fontosak a harmincas évekből ránk maradt miniatűr arcképei és akvarelljei.

ю Első ismert, Medgyasszai Zsigmondot ábrázoló műve, még kissé erőltetetten merevnek tűnik, de a harmincas évek közepéről fennmaradt kis portréi a bécsi festészet és Melegh Gábor legjobb miniatűrjeit idézik, azok színvonalát közelítik meg. Ebben az időben készültek női portréi és első ismert önarcképe is. Ezek a bécsi divat szerinti kiváló alkotásoknak minősíthetőek.

84 A monarchikus Bécs, mint központ, a maga közép-európaias csillogásával egyre szűkebbnek bizonyult számára, így elindult, hogy Európával s művészetével megismerkedjen. E megszokott módon kezdődő vándorévek során 1837-ben már Párizsban találjuk, de feltételezhető, hogy a magyar művészek tanulmányútjainak hagyományosan megcélzott országába, Olaszországba is eljutott. Hogy ez az olaszországi kirándulás megtörtént-e, pontosan nem tudjuk. Első életrajzírói, Szentklaray

85 és Berkeszi

86 1907-ben megjelent műveire támaszkodva még Bíró Béla

87 is leírja az 1835-ös Melegh Gáborral megtett utat, de ebben az évben a datált munkák alapján biztosra vehető, hogy még Bécsben tartózkodott.

88 Párizsban ismerkedett meg Munroe of Novarral, a gazdag műgyűjtő mecénással, kinek hívására 1838-ban Antwerpen és Hága érintésével Londonba utazott. E találkozás hatására a szokványos tanulmányút angliai letelepedéshez vezetett. Már befutott, biztos anyagiakkal rendelkező festőként indult 1844-46-os európai körutazására, melynek legfontosabb állomása Olaszország volt. A híres képtárakban az olasz nagymesterek remekműveiről készült kis akvarellmásolatok szinte úti naplóul szolgálnak a kutatók számára Brocky Itáliai utazásának állomásairól. Végigjárta Velence, Firenze, Párma, Róma híres múzeumait, másolta Tiziano, Coreggio, Veronese, Tintoretto, Palma Vecchio és a német-alföldi mesterek, például Rubens műveit. De ezek a fennmaradt kis akvarellek nem nevezhetőek szokásos stúdiumszerű másolatoknak, kompozíciósvagy színvázlatoknak. Könnyed, invenciózus, az angol akvarellfestészet bravúros technikai tudását idéző, inkább benyomásait és élményeit rögzítő színhangulatok ezek a lapok. 83 Első ismert elefántcsontra festett miniatűrjét Medgyasszai Zsigmondról készítette 1830-ban 87x72 mm, ovális (Budapest, MNG Ltsz: 1928-2092.) In. LAJTA Edit 1984. kat. 160. 84 Brocky Károly: Női portré, 1835. akv.220xl75 mm (mt.) In: LAJTA Edit 1984. kat. 173.; és Tschida Mária arcképe, 1935. akv. 260x203 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1928-2091.) In: LAJTA Edit 1984. kat. 159.; Önarckép, 1937 akv. 220x178 mm (Budapest, MNG Ltsz: 1955-5649.) In: LAJTA Edit 1984. kat: 168. 85 SZENTKLARAY Jenő 1907. 86BERKESZII. 1907. 87 BÍRÓ Béla 1954. „Brocky Károly[...] már gyermekkorában megjárta a tengermelléket: hétéves korában Laibachból Triesztbe szökött és ott pincérinaskodott. 1935 tavaszán indult el volt mesterével, Melegh Gáborral itáliai tanulmányútjára. Közös útjuk csak Triesztig tartott, mert Melegh fürdés közben a tengerbe fúlt. A tragikus eset nem térítette el Brockyt céljától, egyedül folytatta útját Rómába, s ott szorgalmasan, szinte fanatikus buzgalommal másolta a képtárak kiváló darabjait. Római tartózkodásáról alig tudunk valamit. Beutazta Dél-Olaszországot, hosszabb időt töltött Firenzében és Velencében, végül visszatért Bécsbe." 88 LAJTA Edit 1984.18. 366