Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

H. Szilasi Ágota: Olaszországi akvarellképek 1830–1848 között Kovács Mihály és pályatársai életművében

Barabás 1834-ben indult el önképzésének következő helyszínére: Olaszországba. Önéletrajzában fontosnak tartotta megemlíteni, hogy indulása előtt a téli hónapokat ismét Bécsben töltötte, ahol «mindjárt az első napon találkoztam Primker angol nyelvmesterrel, a kit még Kolozsvárról ismertem[...], s nagyon gyakorlatilag tanított. Pár hónap alatt annyira vittem az angol nyelvet, hogy eléggé folyékonyan beszéltem, szorgalmas is voltam nagyon, tudva azt, hogy Olaszországba sok angol utazik s esetleg jó hasznát vehetem, de talán később is.»

56 E székely mentalitásra valló előrelátásának meg is lett az eredménye, hiszen 1834-35-ös Itáliai tanulmányútja alkalmával akvarellistaként ott szerezte a legértékesebb ismereteket éppen egy skót művésztől. A W. L. Leitch-től tanult ismeretek alapjaiban határozták meg Barabás szemléletét és művészi kifejezését. Az angol akvarellezés hagyományán nevelkedett festő, közös vándorlásaik során e technika legmodernebb fortélyaira tanította meg őt. Barabás saját megtakarított pénzéből, magányosan indult neki a legtöbb múlt századi művész által megtett útnak, de közvetlen, barátságos természete révén mindig talált segítőtársakat, útipartnereket. «Bécsből Olaszországba ápril hónapban indultam. Triesztben töltöttem pár napot. Itt egy[...] magas, szőke úr jött hozzám, s magyarul megszólít: „Nem magyar az úr?" Meglepett a dolog. Honnan gyanítja ez az úr, hogy én magyar vagyok? [...] Mindjárt bemutatkoztunk, s kisült, hogy őbáró Majtényi László, aki nejével együtt indult Velenczébe. Ezután összetartottunk, s én olaszul is meglehetősen beszélvén, némileg tolmács is voltam. Gőzhajón mentünk Velenczébe, s három napig együtt látogattuk Velencze nevezetességeit. A Londinert (ciceronét) és a gondolát mindig őfizette, ez nekem nagyon előnyös volt...»

57 Velencében régi ismerősével, Beniczky Lajossal találkozott össze, kinek marasztaló szavait megfogadva hosszabb időt töltött Velencében.

58 Fél éves ott tartózkodása alatt bejárt az Akadémiára, ahol a kötetlen légkör, a tanárok és a diákok között kialakult fesztelen barátságnak is nevezhető kapcsolat igen tetszett neki. Megismerkedett O. Politi (1785-1870), L. Lipparini (1800-1856), M. Grigoletti (1801-1870), G. Marchesi (1804-1835), A. Malatesta (1806-1891) olasz művészekkel, s a Doge-palotában, műtárgymásolás közben honfitársával, Kozina Sándorral is.

59 Művészi fejlődésére a legnagyobb hatással éppen az ott töltött időszak volt, hiszem William Leighton Leitch-csel való találkozása nem csak az akvarellfestészet új technikájában való jártassághoz, hanem művészi látásmódjának alakulásához, modernebbé válásához is hozzá segítette.

60 Ez az élmény oly nagy hatással volt rá, hogy életrajzában igen nyomatékosan emeli ki és hosszan tárgyalja a skót festővel töltött időszakot. «Egyszer látok egy bajusztalan urat lekuporodni a festőszékre és kivenni nadrágja zsebéből egy kis festékes dobozt és rövid idő alatt oly szép, szélesen kezelt aquarellt festeni arról a szobáról, a hol mi dolgozunk, hogy szinte meglepő volt. Bajusztalanságából gyanítottam, hogy ez az ember angol, igen rokonszenves kifejezése lévén, szóba álltam vele[...J Egyszer hazáig kísértem s e közben kikérdeztem: van-e sok vázlata? Igennel felet s erre megkértem, 56 BARABÁS Miklós 1998.104. 57 BARABÁS Miklós 1998. 104. 58 Barabás itt rendszeresen járt az Accademia délie Belle Arti foglalkozásaira. In: SZVOBODA D. Gabriella 1983.24. 59 BARABÁS Miklós 1998. 105-106. 60 Barabás Miklós: William Leighton Leitch festő arcképe, 1834. szépia, ecset 189x145 mm (Budapest, MNG 1903-68.) In: MNG 1985.kat:10. 360