Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosság Hevesen
ta az állandó árulóhelyért 5 forintot, 1849-ben Blau Jakab kereskedő 5 forintot fizetett. Jabretzki Márton helybeli szabómester a vásártéren folyvást kint álló két deszkasátorért 1846-tól 1851-ig minden évben 25 forint díjat rótt le. Egy 1842-ben készített hevesi térképen a város belső területe mellett félkörívben van a Közlegelő és az abból leválasztott Vásár Tér és 22-es jelzettel a Czédula Ház. 25 Egy datálatlan, de minden valószínűség szerint a XIX. század második felében készült vázlatrajz tükrözi a „Hevesi összes közbirtokosság tulajdonát képező vásártér" szerkezetét. A város és az Erdő-dűlő közötti háromszög alakú területen belül külön rész szolgál a lóvásárnak, a sertés vásárnak. Egy árok és út választja el egymástól a helybeli és az idegen szarvasmarha eladására szolgáló területet. A vásártér közepén található a kirakodóvásár, ahol egy sorba épített fabódék is vannak. Egy gémeskút rajzát is láthatjuk, amelyre nagy szükség lehetett mind az emberek, mind az állatok számára. Az 1830-as, '40-es években nyomon követhető, hogy milyen javításokat végeztek a cédulaház melletti gémeskúton. 1838-ban a kutvedret vasaltatták Pászti kováccsal. 1843. április 24-én egy új vasas vedret vásároltak 1 ft 30 krajcárért. 1845 szeptemberében azonban az egyik vasabroncsot már cserélni kellett a vedren (30 krajcár). Ebben az évben 150 égetett téglával rakatták ki a vásári kutat. 1846 januárjában az elhasználódott kútgém helyett 3 ft 23 kr-ért újat készíttettek. Az 1830-as, '40-es években minden számadásban előfordulnak a cédulaház felújítására, karbantartására vonatkozó kiadások. Egy 1844-ben készült inventárium azonban két cédulaházról szól: egyik а piaci deszka cédula ház, másik a külső cédula ház. 26 Mind a kettő a vásár területén található, de a rajzok alapján csak a kút melletti lokalizálható. A cédulaház funkciója a vásári helypénzek befizetéséhez és az igazolásul kiszolgáltatott cédulákhoz kapcsolódhatott. Mivel mind a vásárra, mind az építkezésre vonatkozó adatai érdekesek, ezért az inventáriumot teljes egészében közlöm. A külső cédulaház lehetett az az épület, amelyik nagyobb szobájában tartották a közbirtokossági összejöveteleket, gyűléseket. 1851-ben a gyűllési szoba kifejezéssel is találkozunk. Az év végi számadásokban ugyanis mindig szerepel, hogy a gyűlések idejére a cédulaház fűtésére mennyi szalmát, illetve fát vásároltak. 1838. december 17-én nagyon hideg lehetett, mert a fűtéshez 4 ft értékű fát és szalmát használtak fel. 1846-ban négy gyűlést tartottak a cédulaházban, amikor fűteni kellett. Januárban a kemence egyszeri felfűtése szalmával 12 krajcár volt, február 14-én viszont kétszer kellett befűteni 24 krajcárért. November 23-án 24 kéve zsúfot használtak fel 1 forint 12 krajcár értékben. A cédulaházi gyűléseken a világításhoz gyertyát használtak. 1846-ban 12 gyertya (1 forint), 1849-ben 7 szál gyertya (35 krajcár) fogyott el. A nagy szoba bútorzata, a 12 karszék és a négy lóca szolgált a tagok ülőhelyéül. A cédulaház(ak) évenkénti javítása, tisztántartása sok munkát és kiadást jelentett a közbirtokosságnak. A faljavítás, meszelés, kovácsmunkák, ablaküvegezés, a kémény javítása és rendszeres tisztíttatása a kéményseprővel a leggyakoribb a kiadások között. 25 HML. U. 147. 26 HMGy. 94.1.5. 274
