Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Petercsák Tivadar: Nemesi közbirtokosság Hevesen

fognak a marhák hajtódni. A Director arra szorosan ügyelni fog, hogy a megállapított szám szerint tarthasson kiki marhát. " 1825-ben rögzítették, hogy a hevesi földesurak jussán birtokosonként mennyi lovat tarthatnak a gyalogjobbágyok. Ekkor 22 földbirtokosnál összesen 261 lovat tartottak.

17 1836. március 28-án a közgyűlés szabályozta a különböző állatfajták legelőjéül szolgáló „járás"-okat. „A bornyú járás dinnye földnek most ki nem osztatik. Marad bornyú járásnak a tenki középső úttól az erdő alján az őszi vetés mellett a tavaszi vetésig. Ökör csorda járás a Peli határnál a Vezekényi útig az 5-öd részes és а В. O. György urak határját egészen a Panker úr hasításáig. Tehén csorda járás a Szőr halom útján belől az apáti tanyák felé a Panker úr határján keresztül а В. O. György hasításáig. A Guja, juh és Sertés járásnak felhagyatik a Homoki ugar egészen és átallyában, ... a Szőr halom útján innen a Pélre vezető útfele a Guja kut lapossával edjütt. Ménes járásul szolgál a Telek. " A fenti szabályok betartását a directorra bízták úgy, hogy az év április 5-től kezdve a Verczelről és minden más tilalomban tartandó helyről minden jószág legyen kitiltva és „kiki a maga helyére rendeltetvén ott maradni köteleztessen." Előírják, hogy a kutakat az egész határban hozzák használható állapotba a diector, a perceptor és az adjunctus felügyelete mellett.

18 A XIX. század elejétől kezdve a közbirtokossági iratok, közgyűlési jegyzőkönyvek, számadások gyakori témája a tilosban legeltetett és ezáltal a vetésekben, termésben kárt okozók, a tilalomtörők megbüntetése. Már 1800-ban öt kerülőt alkalmaztak a tilalomtörések megakadályozására. Ezek télen-nyáron saját lovaikon tartoztak szolgálatot tenni, s a tilosban vagy kártételben talált marhát Berényi Tamás majorjába behajtani. A vetésről, kaszálóról behajtott minden állat után 20 krajcár a büntetés a hajtóbéren kívül, második esetben 24 pálcaütés. „Ha valamelyik kerülő a kártevővel alattomban megegyesülnék, az ilyetén kerülő a director úr által kerülő-pajtásainak jelenlétében példásan pálcáztasson meg, szolgálatából tétessen ki. A hajtóbér a kerülők között egyenlően fel fog osztatni. '"

9 1811ben ismét foglalkoznak a közgyűlésben a kerülők ügyével és elhatározzák, hogy a kerülők ezután - ahelyett, hogy a kárt megfizessék - mindannyiszor 24 pálcával büntessenek, valahányszor nem tudják előadni a károkozót. 1825. május 27-én a közgyűlés megállapítja, hogy a tilalomtörések a hevesi határban elhatalmasodtak. A hámos és heverő lovaikat a lakosok nem hajtják a ménesbe a csikós elé, hanem „azokat minden nap estve felé fel kötőfékezvén éjszakánként lopva a tilalmas helyekre horgyák, s ott a mezőt és vetéseket magok kények kedvek szerint leétetik és össze gázolják és azáltal felebarát)'oknak tetemes károkat okoznak. " Elhatározták, hogy ezentúl a lovakat a csikóshoz hajtsák, külön ne őrizzék. A nappal vagy éjszaka tilosban talált lovakat be fogják hajtani, a gazdát vagy cselédjeit pedig Egerbe, a vármegyei tömlöcbe viszik. A rendszabályoknak nem lehetett nagy visszatartó ereje, hiszen a XIX. század első felében vissza-visszatérő probléma a tilalomtörés, és komoly adminisztrációval rögzítették a tilalmasból behajtott jószágok számát, fajtáját, a büntetéspénzek összegét és a behajtó kerülők jutalékát. 17 HMGy. 94.1.12. 18 HMGy. 98.1.35. 19 SOÓS Imre 1975. 261. 268