Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Berecz Mátyás: „A kápolnai csata hű leírása…” Szöghy István kápolnai plébános feljegyzései 1849-ből

Eközben a szárnyakon a helyzet tovább romlott. Északon, Verpelétnél a honvédsereg ellentámadása kifulladt. Görgei, Klapkától fővezéri parancsra átvéve a vezényletet, a csapatokat védelmi állásba, az országúttól északra, Kerecsend előtt elterülő magaslatokra vonta vissza. Délen, Kainál is sikerült az osztrákoknak tért nyerniük, kiszorítva a mindaddig eredményesen védekező Sekulits-hadosztályt a községből. Dembinski - látva, hogy csapataival a Tárna vonalát nem tarthatja meg - délután 1 óra tájban általános visszavonulást rendelt el keleti irányba. Az elszakadó hadmozdulatot fedezve Görgei a jobb szárnnyal az említett magaslatokon mindaddig kitartott, amíg a centrum és a bal szárny utolsó katonája is rendben elhagyta a csatateret. Hadállásaira nehezedő nyomást enyhítette valamelyest, hogy az addig Egerbaktánál tétlenül álló Bátori-Sulcz Bódog őrnagy

36 hadosztályát Klapka támadásra vezényelte Schlik ellen. Az Egerszalók felől váratlanul megjelenő magyar csapatoknak sikerült az ellenség egy részét lekötniük;

37 ennek köszönhetően Görgei is rendben végrehajthatta a visszavonulást. Az erősítésként beérkező hadosztályokkal egyesülve a magyar erők a délutáni órákban Kerecsend környékén összpontosultak. A községtől nyugatra elterülő magaslatok megszállásával igen előnyös helyzetbe került sereggel Dembinski azonban mégsem újította fel a küzdelmet,

38 így az Egerszalóki-fennsíkon folyó harc

39 elültével a csata délután 4 órakor gyakorlatilag véget ért.

40 A honvédsereg a csatateret föladva keleti irányba húzódott vissza éjjeli szállásra. A császári sereg részről ez a térnyerés volt a kétnapos ütközet legnagyobb eredménye, kimerülten, számottevő tartalékok hiányában képtelen volt a döntő győzelem kivívására. Az ütközet után Kápolnára diadalmasan bevonuló Windisch-Grätz derűlátása a későbbiekben korainak bizonyult. A magyar csapatok megőrizték harcképességüket, az elszenvedett vereség sem fizikai, sem pedig pszichikai értelemben nem volt jelentősnek mondható. A csata áldozatainak számát illetően pontos statisztikát nem ismerünk. A leghasználhatóbbak az osztrák hadijelentések, de csak a saját veszteségekre vonatkozóan. Az elesettek számának pontosabb felméréséhez támpontot adhatnak a környékbeli települések plébániáinak anyakönyvei, melyek egy részét már Szöghy is fölhasználta feljegyzéseihez. Az általa készített kimutatás teljes szövege az anyakönyv utolsó lapjain található. „ Örökemlékül Az igazságnak tartozom azzal, hogy híven felljegyzem a kápolnai csata alkalmával, melly Februarius 26-án és 27-kén 1849-be történt, az ellesettek számát kik a csata piaczán halva maradtak - s ' meg találtattak - kik hogy mellyik sereghez tartoztak az összeszedés alkalmával már mezítlenek levén meg nem esmértettek - Februarius 26-ikán és huszonhetedikén a táborozás miatt az ellesettek össze nem szedettek - hanem később ötöd napra - s ' a kápolnai határban és bent a faluban Ötven ellesett harczférfiak találtattak; kik összeszedetvén a temetőbe temettettek - Az egész Tárna vidékén a mint a többi Plébánosok jegy36 BONA Gábor 1987. 102. 37 KLAPKA György 1986. 209. 38 Magyarország hadtörténete I., 1985. 498. Dembinski elhatározását nagyban befolyásolta az arcvonal meggyengülése, melyet a Poeltenberg-hadosztály máig tisztázatlan okok között történt visszavonulása idézett elő. 39 HML. Térképgyüjt. 32 В. 1. Egerszólát 1887-es kataszteri térképén Kis-Szóláth puszta közelében egy kereszt jelöli az összecsapás helyszínét. 40 GÖRGEY István 1888. 272. 198