Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)
Pálosné Nagy Rózsa: Vadaskertek a mai Heves megye területén a XVIII–XIX. században
A vadaskerti kultúra a XVIII. századtól ismét virágzásnak indult, hogy az 1848^9es szabadságharc után újra hullámvölgybe kerüljön. A harcok ugyanis a vadaskerteket sem kímélték. A kerítéseket lerombolták, így az ott élő vad szétszéledt. 1867 után azonban újrakezdődik a vadászat reneszánsza, s ezzel együtt a vadaskertek is újjáéledtek. Az első világháború előtti időkben a különböző nagyságú - a 100 ha-tói a 12000 ha-ig terjedő - kerített vadaskertek száma Magyarországon elérte a 150-et. A hazai vadaskertekre általában a célszerűség voltjellemző. Nagyjából megtartották természetes jellegüket, a hangsúlyt az érintetlen természetre helyezve. A vadállomány egy részét általában a bekerített területen élő vad képezte, ezenkívül azok, melyek a kerítést átugorva bentrekedtek, valamint a más területen befogottak és ideszállítottak. A vadaskertekben elsősorban szarvast tartottak, tenyésztettek, de az őz is gyakori és igen kedvelt vad volt. A dám sokáig csak és kimondottan vadaskertekben fordult elő, ezért vadaskerti vadként tartották nyilván. Szabadon egyáltalán nem, vagy csak kevés helyen fordult elő. Vaddisznót is tartottak, ám ezeket a vadaskerten belül elkülönített, elkerített helyen, az ún. vaddisznós-kertben, vagy ahogyan abban az időben nevezték, a fekete vadas kertben. II. József 1786-ban kiadott vadászati rendtartás 3. paragrafusa kimondja: „vaddisznót csak elzárt, kitörés ellen jól védett állatkertben szabad tartani. "" A múlt századi betelepítés után a muflon honosítása is ezekben a vadaskertekben kezdődik. Meg kell említeni még a bölények, és a bivalyok tartását is. Egy korabeli leírásból kitűnik, hogy a Sárvári vadaskertben melyek a leggyakrabban előforduló vadfajok: „megjártam a vadkertet, hogy szömömmel láthassam az gimot (gímszarvas), az dámvadakba is láttam tizenegyig, de még egy sem borjúzott... Mind az hat bial (bivaly) is jó vagyon". n Koháry István - a füleki vár kapitánya - 1865-ben megjelent versében, egy nógrádi vadaskertet ír le a benne élő vadfajokkal: Ez úton sétálván mentem a vadkertben Volt sok szarvas, melyben egynéhány seregben, Sétáltak falkástul dámvadak egy völgyben, S járt a nyúl és róka ott levő ligetben... Igen szép volt nézni nyúl bogdácsolását A ravasz rókának fürkésző járását, Szelid dámvadaknak együtt sétálását, És a szarvasoknak együtt nyargalását. De bezzeg nem tetszett farkas ordítása... Vérszopó medvének bömbölő morgása,... Néztem azért inkább erdei kanokat,... S azokhoz nem messze láttam hiúzokat, S közelre hozzájok nyesteket s nyusztokat... n A Magyarországon honos állatok mellett azonban más égtájról behozott egzotikus állatok tartásával is próbálkoztak, elsősorban meghonosítás céljából. Mátyás király vadasparkjában a Firenzéből ajándékba kapott oroszlán is megtalálható volt. 14 Ezeket az állato11 CSŐRE Pál 1997. 32.p. 12 CSŐRE Pál 1994. 129.p. 13 DÉKÁN István 1972. 230.p. 14 CSŐRE Pál 1994. 76.p. 144
