Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

B. Gál Edit: Adatok a gyöngyösi Orczy-kastély építés- és birtoklástörténetéhez

Az egykori barokk kastély kapuja tehát ekkor már csak a „személyzeti" bejáró szerepét töltötte be. Az átépítési tervvel ellentétben - amely ennek helyére szobát jelzett - megmaradt az eredeti kapualj fakocka „borításával" egyetemben. Lecserélték a barokk kaput, s helyére a kastély új stílusának megfelelő másik bejáratot illesztettek. Az épület leginkább egy család kényelmét szolgálta, s csak kevés vendég elszállásolására nyújtott lehetőséget. Mégis az évtizedek során sok jelentős személyiséget fogadott falai között. 1814-ben I. Sándor orosz cár szállt meg a barokk kastély falai között. 1849. április 1-én Kossuth jelenlétében Görgey tartott itt haditanácsot, s a történelem fintora, hogy pár hónappal később Paskievics orosz tábornagy volt a ház vendége. (14. kép) Az 1917-es nagy tűzvészt követően a városba látogató királyi párt itt fogadta gróf Westphalen Rhabanné és leánya báró Wildburg Athurné. Az utolsó tulajdonosok a század elején Gróf Westphalen Rhabanné, herceg Auersperg Anna neve szorosan összefonódik a város XIX. század végi történelmével. Bár mint főnemes „elzárkózva" élt kastélyában mégis részt vett a település életében. Ő volt Gyöngyös „herceg Annája", aki anyagilag is támogatta a leánynevelést, elvállalta a különböző jótékonysági rendezvények védnökségét, s mint zászlóanya patronálta a helyi önkéntes tűzoltókat. A Milleneum tiszteletére rendezett kiállításon régi családi festményeket, kínai vázákat mutatott be. A kastély berendezéséről a század elejéről vannak hiteles adataink. (15. kép) Ekkor már csak az emeleti részeket lakta a család, a földszinti szobákat a gimnáziumi tanároknak adták bérbe. A zavartalan „együttélés" érdekében az albérlők a Kossuth utcai kaput, míg a család és vendégei a keleti főbejáratot használták.

27 1935-ben Wildburgné úgy dönt, hogy felajánlja az épületet a városnak megvételre. „Nagyságos Polgármester Úr! Szept hó 20 án kelt levelére válaszolva először is köszönetet mondok polgármesterúrnak azon jól eső szavaiért melyekkel a város és családom között fennálló szoros kapcsolatokról megemlékezik. Miután sajnos sokszori levelezésünk a csere ügyben mind eddig eredményt nem mutat föl, szeretném Polgármester urat felkérni, nevezzen meg nekem oly napot, melyen fölkereshetem, hogy ezen ügyet megbeszélhessük, talán ily módon könnyebben jutunk eredményhez, mert mind idáig nem tudom komoly-e a város szándéka házamat megvenni-e vagy sem. E személyes megbeszélés reményében így csak röviden akarom megjegyezni, hogy amikor a cserére vonatkozó feltételeimet megtettem, őszinte meggyőződésem volt és most is van, hogy ez igazságos equivalens, mert sem mentalitásom, sem pedig a város iránt generációk óta érzett szeretet nem engedé meg nekem, anyagi előnyöket részemre ezen ügyből kifolyólag elnyerni. De ha még a műértéktől eltekintünk, bár ez határozottan egy ingatlan értékét emeli és egy 600 éves kultúrváros ezt alig hagyhatja figyelmen kívül, tény az, hogy a város az általa felajánlott csere ingatlanokat maximális árban becsülte, holott az enyémnél más szempontból járt el, és csak ennek a külömböző eljárásnak tulajdoníthatom az így előállott nagy differenciát. Meggyőződésem szerint el kell tűnnie, ha mindkét ingatlan egyenlő szempontból jut becslés alá. Igazságszere(te)tét ismerve, megvagyok győződve, Polgármester úr sem kíván mást mint igazságos megítélést, feltéve természetesen hogy a városnak igazán komoly a szándéka és ezért reményem, hogy egy személyes megbeszélés az ügy előmozdításánál hasznos les(z). Őszinte bizalommal fordu27 özv. Ficher Józsefné (90 éves) szóbeli közlése. 134