Agria 34. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1998)

Kalicz Nándor: A kora bronzkori Makó kultúra két települése Heves megyében

rajzban részlegesen rekonstruálható töredéke is előkerült a lelőhelyen (8. kép 1). A kis edénykék nem tartoznak a gyakori típusok közé, de egy hasonló példány ismeretes Gelejről, amelyet kezdetben még a Nyírség kultúránál ismertettem, ma már a tarnabodi, battonyai és a tiszakürti leletek alapján,

9 vitathatatlanul a Makó kultúrához sorolható.

10 Ezeken kívül csupán két kis bögre alja került elő a leletmentés során, melyeknél az edényforma azonban megállapíthatatlan. Hasonló típuskörbe sorolható a lentebb ismertetésre kerülő boldogi leletgyűjtés egyik kis bögréje (14. kép, 1). 3. Talán a véletlennek tulajdonítható, hogy az előkerült edénytöredékek túlnyomó része egyszerűbb tálakból származik, melyek számos variációt képviselnek. Általános, vagyis a leggyakoribb az enyhén domború vagy egyenes falú, fordított csonka kúp alakú tál, élesen tagolt vállal, alacsony ívelt nyakkal, és kevéssé vagy erősen kihajló peremmel (8. kép 2-3, 8-9, 9. kép 6-7, 9-10,12, 10. kép 1-5, 8, 10-13, 11. kép 4,-5, 12. kép 1, 5-7, 9). Előfordul több példányban a szélesen vízszintes, kívül-belül tagolt peremű tál (8. kép 6, 9. kép 8, 11. kép 1-2). Megvan azonban a tál befelé ferdén tagolt peremmel is (9. kép 9, 11) A ritkábbak közé tartozik Tarnabodon a félgömb alakú és körülfutó ujjbenyomással tagolt vagy egyszerű bordával hangsúlyozott peremű tál (8. kép 4, 9. kép 10). Ugyancsak kevés példa áll rendelkezésünkre az egyszerű félgömbös tálból (10. kép 14). Néhány töredék képviseli csak a Makó kultúra kerámiájának egyik meghatározó típusát, a kettős kónikus, vagy legömbölyített testű, behúzott vállú, kifelé duzzadt peremű tálformát (8. kép 7, 10. kép 7). A tálak peremén némelykor a rövid nyakat áthidaló átfúrt kis fület (9. kép 7), vagy a vállon ülő rövid lapos bütyköt találunk (9. kép 12, 10. kép 12, 11. kép 1, 12. kép 7). A tálak rekonstruálható mérete leggyakrabban 20-30 cm szájátmérőt mutat, de ritkán előfordul a kisebb, 14 cm szájátmérőjű példány is. A tálak mintegy fele a „finom", tehát simított felületű kategóriát képviseli, másik fele az ún. „durva" kerámia körébe sorolható, az utóbbi esetben a peremtől a vállig simítottak, attól lefelé seprős, fésűs vagy érdes-rücskös a felületük (8. kép 3, 11, 9. kép 6, 10, 12, 10. kép 8, 12, 14). A Makó kultúra tarnabodi telepén talán a véletlennek tulajdonítható, hogy a tálak vannak többségben a rekonstruálható formák között és ezek profilvonala is más alakot mutat, mint a vezértípusként meghatározott forma. Tarnabodon általános a tagolt váll, rövid ívelt nyak és kihajló perem. Ez nem jellemző pl. a Budapest környéki lelőhelyekre, ugyanis ott alig találunk ilyet. Budapest III. Aranyhegyi úton egyetlen hasonló töredék került közlésre." Inkább a befelé ferdén profilált peremű tálak fordulnak ott elő,

12 és gyakoriak a vezértípust képviselő, duzzadt peremű gömbölyded testű tálak.

13 Domonyban a tálformák minden variációja előfordul, bár gyakoribb a Tarnabodon általános tálforma.

14 A Makó Kultúra tiszakürti lelőhelyén a kevésszámú tálnak is a tarnabodihoz hasonló, tagolt, ívelt profilja volt.

15 Ugyanezt tapasztaltuk a Hódmezővásárhelyről legutóbb közölt kisszámú lelet esetében is.

16 Ezzel szemben a behúzott vállú, duzzadt peremű, bikónikus tál már az első monografikus feldolgozás idején az egész elterjedési területen megállapítható volt. 9 G. SZÉNÁSZKY Júlia 1987-88. 8. kép 1; CSÁNYI Marietta 1996. 14. t. 3. 10 KALICZ, Nándor 1968. 27.t. 11. 11 KALICZ-SCHREIBER, Rózsa 1994. 12 . kép 12. 12 KALICZ-SCHREIBER, Rózsa 1994. 8. kép 1, 3-4, 6, 8-10, 12-13, stb. 13 KALICZ-SCHREIBER, Rózsa 1994.3. kép 1-2,6. kép 12,8. kép 5,9. kép 10,10. kép 8,11. kép 11. 14 KALICZ, Nándor 1968. 4. t. 6-7, 12, 18, 21, 5. t.10-13, 6. t. 7, 11-23, 16-21, 23-25, stb. 15 CSÁNYI Marietta 1996. 15.t. 4-5,10-15, 16.t. 6,13. 16 KULCSÁR Gabriella 1997. 6. t. 1-6, 7. t. 1-4 11