Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Gál Edit: Kisvárosi életmód a XIX. század végén

Hírlapból 53, a Neues Pester Journalból 49, a Budapestből 46, az Egyetértésből 44 példány érkezik a városba. Járatják a Pesti Naplót, a Budapesti Hírlapot, a Fővárosi Lapokat, a Függetlenséget, olvassák a Nemzetet, a Magyar Földet, a Pester Lloydot, a bécsi Tagblattot, Volksblattot és a Budapesti Közlönyt, ezek példányszáma azonban már elenyésző. így éli mindennapjait a város a múlt század 80-as, 90-es éveiben. Hogyan illeszkedik ebbe a képbe a polgár? Gyöngyös esetében már nagyon sokszor elhangzott, hogy jelentős iparral és kereskedelemmel rendelkező város, melyben az egyének fő megélhetési forrása a szőlőtermelés. Több tanulmány, cikk született az elmúlt évtizedekben az iparos és napszámos, vagy ahogy itt nevezik kapás réteg életéről. Ezért most a polgárságnak eddig elhanyagolt, de a város sőt a megye mind politikai, mind gazdasági, mind művelődési életében jelentős szerepet vállaló „tehetősebb" részét kívánom bemutatni. Ezek az emberek, ezek a családok országos viszonylatban nem „nagypolgárok", hanem csak a középosztály, illetve az „úri" középosztály képviselői. Van hivataluk s valamennyi földbirtokuk is. Érettségizettek, jónéhányan közülük diplomások, s egy kisváros keretein belül elég gazdagok ahhoz, hogy beleszólhassanak a közösség életébe. Ok jelentik a helyi elitet. A vagyoni különállás mellett - még ezen rétegen belül is - bizonyos foglalkozási elkülönülés is észrevehető. Egy baráti társaságot alkot pl. az ügyvéd, az orvos, a közgyám, a birtokos, s jóllehet több olyan kereskedő vagy iparos van ki vagyoni szempontból vele azonos - sőt magasabb - szinten helyezkedik el, nem szívesen fogadja kebelébe. Ugyanakkor az ő számára is elérhetetlen pl. a báró Jeszenák vagy a gróf Westphalen család. Az 1880-as évek végén a város legtöbb 1. kép. Gyöngyös főtere a múlt század végén ( Mátra Múzeum Helytörténeti fotó gyűjtemény Repró: Lónyainé Nagy Éva) 356