Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Baráz Csaba: Bartalos Gyula (1839–1923) régészeti-történeti kutatásai
kerültek elő régészeti leletek, a rácsszerkezetűből viszont sok cseréptöredék vált ismertté, amelyek a/egy korábbi telep rétegéből származnak. Ebből a tényből következett az a - módosított - megállapítás, hogy a nyíltszíni település ,,romjain " épült fel a XI. század elején az ispáni központot és az esperesi templomot övező sánc. 175 A X. századi leletek egyébként nemcsak a sánc első, hanem a második periódusából is előkerültek, amely széles talpú, többsoros rekeszes szerkezetet mutat, mint a közeli Abaújvár, Szabolcs, Sály - Örsur vára (csak azokat említve, amelyekben Bartalos is kutatott). Az ásató régész szerint a kétperiódusú sánc - az egyszerű földtöltés kivételével - a X. századi településhez tartozó kultúrrétegre települt rá, adódik tehát a következtetés, hogy az erődítés későbbi alkotás. Későbbi, de mennyivel? Egy évvel vagy egy évtizeddel? Mennyire lehet az ismertté vált régészeti leletek alapján évtizednyi pontossággal datálni? A települést ugyanazon leletek alapján az ásató régész - előzetes jelentésében - X. század elejinek határozza meg, az akadémikus, egyetemi tanár úgy véli, hogy „a 10. századi magyar település aligha keltezhető a század első felére ". I76 Úgy tűnik, hogy a borsodi vár eddigi ásatási eredményei bizonyos régészeti, történeti kérdésekre még nem adhatnak választ. (Pl. ha Borsod várának - modellértékűnek tekinthető - Bóna-féle rekonstrukcióját vesszük alapul, miszerint a nyíltszíni település a X. század második felére keltezhető, a sánc első periódusa az ezredfordulóra, a második periódusa pedig a XI. század középső harmadára (ez másfél évszázad), akkor felmerül a kérdés, hogy hol van a tatárjárásig — a feltételezett pusztulásig - tartó két és fél évszázad leletanyaga?) Korai és elhamarkodott az a törekvés, amely a magyar történelmet megfosztani igyekszik a X. századi nomád állam erődített nemzetségi szállásközpontjaitól, a később törzsi állam lokális központjaitól, amelyekre - mint háttérbázis -, egy erőteljes expanzív politika esetén is szükség volt! 177 5. Aba új és Pata vára „A Mátra vidékén lévő birtoktest okmányaink szerint több századon át volt az Abák tulajdona: ezt hívták Patavármegyének is. Ott volt a patai főesperesség, mely az egri egyházmegyében máig is fennáll. A Hegyaljától felfelé húzódó vidéknek megerősítésére még Aba Sámuel épített sáncos várat, mely róla Abaújvárnak neveztetett és a vármegye körülötte A baújvárm egyén ek. Magam is megtekintettem e sáncfalak szerkezetét és ott tanulmányoztam a magyarok ősi várépítésének rendszerét, összevetve az abaújit, a borsodi, patai, szabolcsi várakkal, melyeket meg is ásattam. " I78 173 WOLF Mária 1987-1989. 429. 174 A borsodi földvár sáncát részletesen ismerteti NOVÁKI Gyula 1993. 175 WOLF Mária 1987-1989. 30-32.; 1996. 59. 176 WOLF Mária 1987-1989. 428.; BÓNA István 1995. 32. 177 KRISTÓ Gyula 1995. 250-251. 178 BARTALOS Gyula 1910/2. 90. Arra, hogy BARTALOS Gyula a gyöngyöspatai várban is végzett volna régészeti ásatást másutt nem találtam adatokat. A Várhegyen lévő erődítés alakját, terjedelmét, valamint a sánc szerkezetét KOVÁCS Béla feltárásai alapján ismerjük. A sűrű rácsszerkezetet mutató, gerendavázas sánc földje 4 méter vastagon vörösre átégett. Külső oldalához szárazon rakott kőfal csatlakozott, a kőfal előtt 1,5-2 méterre V-alakú, 4,5 méter széles, 1,5 méter mély védőárok húzódott. KOVÁCS Béla 1974. 235-243 218
