Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

coknál, a barkóknál, az Alföld egyes nagyobb városaiban, Somogyban és a régi csajkás kerületekben voltjellemző.

20 Támpontot jelenthet a kérdés vizsgálatánál Kosa László véleménye,

21 mely szerint a palócnak tartott vidéket - különösen az Alfölddel szemben — kiegyensúlyozott késő feudális társadalomfejlődés, a szabadparaszti törekvések hiánya, egyenletes aprófalvas településhálózat és ennek következtében a kapitalizmus kibontakozásakor kevésbé színes társadalmi tagozódás jellemez. Mattyasovszkyval párhuzamosan folytatta jogszokás gyűjtését Baross János, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kodifikációs bizottságának előadója. Az adatvételezés tekintetében eltér egymástól a két vizsgálat. Baross is a királyi közjegyzőkön keresztül próbált először gyűjteni, de a kiküldött kérdőívek fele nem érkezett hozzá vissza, ami visszajött, azok „lélek nélkül" voltak kitöltve. A válaszokat nem fejtették ki, hanem az érdektelenséget tükröző „igen-nem" volt a felelet. Más módszert választott: A királyi közjegyzők helyett a községi jegyzőket célozta meg. Belátta, hogy máshol kell keresni a megbízható felvilágosítást. Az öröklési esetek, ahogyan a közjegyzők kezébe kerültek nem mutatták az örökhagyók igazi szándékát, mert előttük titkolták a felek, ha esetleg megkerülték a tételes jogot: , Azt, hogy a paraszt miként él igazán, hogy rendezi el családi és vagyoni viszonyait csak a községi jegyző láthatja, együtt él a faluban a paraszttal, hozzá mennek elsősorban tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogyan lehet legjobban megkerülni a törvény korlátozó rendelkezéseit."

22 Az OMGE köriratban fordult a vármegyei alispánokhoz, hogy a kérdőíveket töltessék ki a községi jegyzőkkel. A kérésnek Heves megye alispánja is eleget tett. A 28 kérdést tartalmazó ív témája az öröklési jog. Baross nemcsak a gyűjtők körét, hanem a Mattyasovszky-féle kérdőívet is bírálta, mert ez utóbbi figyelme nem terjedt ki az öröklési joggal összefüggő gazdasági-szociális jelenségekre. A gyűjtést Baross azért tartotta nagyon fontosnak, mert a kodifikáció előtt álló örökjog szabályainak a megalkotásánál a parasztbirtok elaprózódásának a kérdését is szem előtt kellett tartani. A gyűjtés mellett összeírta a régi alsótábla jegyzőkönyvekben 1825—39-ig a kérdésre vonatkozó adatokat. Arra kereste a választ, milyen törekvések éltek a magyar parasztságban, a birtok családban való megmaradására és az elaprózódás megakadályozására. Heves megye 86 községéből érkeztek vissza a kérdőívek. A végrendelkezés szokása ritka volt a századfordulón Heves megyében, az összes eset mindössze 6 %-a, de az országos átlag is csak 10,5 %. Ez az adat az írni-olvasni tudással is összefügg, Hajdú megye magasabb iskolázottsági viszonyai mellett a végrendelkezés aránya 19% volt. Az öröklési módok tekintetében megyénk 86 községéből 23 községben egy fiú előnyösítése, 30 faluban a fiúk előnyösítése, 33-ban pedig az egyenlő öröklés érvényesült.

23 Az öröklési mód - birtokelaprózódás - eladósodás - nemzéskorlátozás - kivándorlás szoros kapcsolatát az idáig senki nem világította meg adatgyűjtésre támaszkodva. Az egyenlő öröklés a birtok elaprózódásához, az előnyösítés viszont - a többi örökös pénzbeli kielégítése révén - a birtok megterheléséhez, eladósodásához vezetett. Németországban a törzsöröklés - egy fiú előnyösítése - megfelelő hitelkonstrukciókkal támogatott a századfordulón, így működőképes tudott maradni a birtok, Magyarországon ennek nem volt megfelelő háttere. A lányok kisemmizése a birtok életképességének a megőrzése érdeké20 Magyar Néprajzi Lexikon П., 1980 .161. 21 KOSA László 1989. 11. 22 BAROSS János 1905. 5. 23 BAROSS János 1905. 15. 491