Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)
Bakó Ferenc köszöntése
BAKÓ FERENC KÖSZÖNTÉSE Bakó Ferenc néprajzkutató, megyei múzeumigazgató 80 éves. A 70. születésnapról egykori munkahelye, az egri Dobó István Vármúzeum a tiszteletére megjelentetett évkönyvével emlékezett meg. Ebben az iskolatárs és pályatárs, Balassa Iván méltatta munkásságát, múzeumszervező és tudományos tevékenységét. Az azóta eltelt 10 esztendőt a töretlen munkakedv és aktivitás jellemezte. Ez idő alatt fejeződött be a Bakó Ferenc által elindított és lankadatlan kitartásával szervezett húszéves „Palóckutatás". 1989-1991 között jelent meg a négy kötetes „Palócok" című tanulmánygyűjtemény, amely Balassa Iván szerint Joggal állítható a magyar néprajz olyan eredményei sorába, mint a Magyar Néprajzi Lexikon, a Magyar Néprajzi Atlasz és a készülő Magyar Néprajz nyolc kötete." A palóckutatást Paládi-Kovács Attila azon kivételek közé sorolta, amely sikeresen befejeződött, hála Bakó Ferenc kitartásának és az őt támogató szerzők konstruktív hozzáállásának. A köteteket értékelő 1991. évi budapesti konferencián Gunda Béla elmondta, hogy „folytatása ez a négy kötet annak a megkophatatlan freskónak, amelyet a palóc népről Mikszáth Kálmán vázolt fel... Mikszáth tevékenysége mellé oda kell helyezni egy széket Bakó Ferenc részére is. О tudományba ötvözte azt, amit a »nagy palóc« az irodalomba és az örökkévalóságba álmodott bele." A 2760 oldalnyi tanulmánygyűjtemény 33 szerző 37 dolgozatát adja közre. Bakó Ferenc nemcsak szervezője és szerkesztője volt e monumentális vállalkozásnak, de hét tanulmány szerzőjeként hatalmas tudásanyag birtokában, a források biztos kezelésével közöl új ismereteket a legnagyobb magyarországi néprajzi csoport anyagi és szellemi kultúrájáról, etnikai jellemzőiről. Szakmai tekintélyét, sokoldalú tudományos felkészültségét jelzi, hogy О végezte a Magyar Néprajz IV. kötetének (Életmód) a lektorálását. A további évek is szorgos kutatómunkával teltek Bakó Ferenc számára. A Kanadai magyarok, a Tájházak Heves megyében című önálló munkák után 1992ben jelent meg a Kézművesség egy alföldi faluban (Tiszaigar 1949-1950) című könyve. Az utóbbi évtized meghatározó kutatási témája a felföldi borospincék történeti hagyományainak vizsgálata. Fiatalos lendülettel járta az egri és Tokajhegyaljai pincéket, szervezte azok precíz felmérését, és publikálta a további kutatásra inspiráló eredményeit. Tanulmányai jelentek meg az Egri-völgy betelepülésének történetéről, településnéprajzi, népi építészeti és műemléki témakörökből. A rendszerváltozást követő években az Egriség című füzetében az 7
