Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

... Előttök ősz Perényiné, Mély gyász volt mindene: Ilyen lehetne tán a bú, Ha testet öltene..." Fájdalmukban és megjelenítésükben azonosíthatóak a Krisztus keresztje alatt oly gyakran megjelenő csoporttal: Máriával, Bűnbánó Mária Magdolnával és a hagyományosan vörös ruhában ábrázolt Szt. János apostollal. A passió eseménysorának lezáró jeleneteit szoros összetartozásuk miatt számos átmeneti ábrázolás jellemzi. A Krisztus levétele a keresztfáról, a Siratás és a Sírbatétel azonos szereplőkkel, azok végtelen fájdalmával, Krisztus testének s sebeinek felmutatásában csúcsosodik ki. Kovács festményén az esemény érzelmi hasonlóságát erősítik a kép jobb oldalán tevékenykedő alakok, kik a keresztről való levétel szokásos csoportfűzésében tartják a megtalált Perényi Péter holttesttét. Előttük a keresztlevételt időben is követő esemény, a siratás jelenete játszódik le, melynek széles gesztusú nőalakja Giotto padovai freskóján

127 jelenik meg az újkori nyugat-európai festészetben legszebben. Az elmondhatatlan fájdalom mozdulatai ezek, mely azáltal válik elviselhetőbbé, hogy a hit már hasonló fájdalmakra valaha megoldást talált. A vázlatot Kovács Bécsben megmutatta Rahlnak, ki az ideán fellelkesedve azt javasolta neki, hogy fesse meg nagyobb méretben és egészítse ki a temetés jelenetével, miáltal a téma kiteljesedne. Később a vázlat alapján 1875 elején Kovács elkészítette a kép nagyobb változatát, melyen a fő csoportozatokat megtartotta, de az előtérben kiemelten festette meg a sorból eddig hiányzó „sírbatétef jelenetét.

128 Ezáltal a jelenetsor által válik a nemzet felmagasztalása teljessé, lehetőséget adván számára a „feltámadáshoz". Ezt a második variációt Kovács Telepi Károly kérésére készítette: „Jó lesz a Mohácsi temetést kinyomtatnod, talán az uj Kat. lapban, mert már aláfestettem kicsinyben és nem is mint áttanulmányozott képet hanem csak mint meglehetősen bevégzett vázlatot eresztem útra a'potya szerető publicumnak, az uj művészi fórumra a'hol majd a tudatlan lánggéniuszok fognak henczegni. Telepi Károly mint említem felszólított egyenesen hogy mivel minden még tanuló művészek is műveket Ígértek én is adnék valamit mert ugy illik hogy az én nevem ne hiányozzék (pedig hej szívesen elhalgatták az én nevemet Magyar Országon évek hosszú során...) - de Telepi Károly nekem mindig igen jó emberem volt... és én azon művet mint a' te teremtményedet akarnám bemutatni..."

129 A képet 1875 áprilisában fejezte be és küldte Pestre, s ebben az időben vetődött fel a vers és a kép fametszetben való együttes közlése a „Magyar Ország és a nagy világ" című lapban.

130 Tarkányi a képet megkapva némi kifogással élt Perényiné arckifejezését illetően, aminek az átfestését Kovács megértő természetességgel teljesített. „Május 24-én indítottam útra másodszor a Mohácsi temetést. Oka a nagy késedelemnek abban rejlik, hogy... Mgas Báró Orczyné testvérének lányát... festettem," valamint abban, hogy „ekkor jártam csak viselet után mivel Ipolyi Ö Msga csak a Perényiném viselete elleni véleményét monda ki, de a forrást hol abból a korból magyar női viseletet keresni kellene meg nem nevezé, tudtomra pedig mióta művészeti pályán vagyok és sok Costume Buch megfordult kezemen, de a magyar női viseletnek sehol nyomát nem találtam jele hogy a mieink nem gondoltak soha 127 Giotto: Krisztus siratása, freskó a padovai Cappelle dell'Andreában, 1306 k. 128 A kép az Országos Hadtörténeti Múzeumban van L. sz.: 4525. olaj, vászon 53x66 cm 129 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1874. december 31. 130 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához 1875. április 19. 690