Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

H. Szilasi Ágota: Költő és festő, irodalom és festészet. Tárkányi Béla és Kovács Mihály barátságáról

tett a legtöbbet, mert Pyrker volt az, aki szorgalmát, szellemét legelőször igazán méltányolta, s elindította azon az úton ahol az egyházért és a magyar irodalomért és művészetért annyit tett. A szabadságharc eseményei Pyrker halála után a forradalom pártisága miatt kicégérezett

94 egri főpapi széket üresen találták, de az 1850-ben érsekké kinevezett, hazafias lelkületű Bartakovics Béla megbízható segítőtársra talált Tarkanyiban, aki akkor mint titkár, levéltáros és főegyházmegyei szónok töltötte be hivatalát. Tarkanyinak akkorra irodalmi életünkben már olyannyira ismertté vált a neve, hogy befolyása valamint tettvágya csakhamar mecénási áldozatokra hangolták az új főpapot is. Toldy Ferencet, kihez ekkorra már mély barátság fűzte, érseke pártfogásába ajánlotta, így Toldy lányai az egri angolkisasszonyoknál nevelkedhettek, valamint Tarkányi terjesztette s adta ki műveit... Háláját kifejezve mindezekért Toldy így írt egyik levelében: „Engedd maecenásomnak nevezzelek s szívesebben nevezlek így, mint ama nagyokat, mert mikor te nyújtasz ajándékot, becslésből nyújtod, nem hiúságból és büszkeségből."

95 Felvéve a Tarkányi és Kovács barátságáról szóló történet fonalát, ismét eljutottunk a nemzet függetlenségi harcához, mely Kovácsot Olaszországból hazahozta. Az 18491863-ig terjedő időszak tehát az, amikortól élete összeforrott Egerrel és azzal a hazafias érzelmű, még reformkori elveket dédelgető körrel, mely Tarkányi vonzáskörzetében kialakult. A művészi tapasztalatokban és élményekben oly gazdag itáliai évek után Tarkányi volt az, ki a festőt hazatérése után átsegítette a lelki depresszió nyomasztó terhén, biztosítva számára a megfelelő intellektuális és szellemi közeget, miközben a másik által művelt művészetnek mindketten nagy tisztelői voltak. Levelezésük hű képet nyújt egymás iránt érzett megbecsülésükről, szeretetükről, de problémáikról is. „Költői tehetséged pedig el ne hanyagold, mert ha valaha, úgy most van a Hazának minden képességre szüksége"

96 - írta 185l-es bécsi tartózkodása során biztatólag Kovács Tarkanyinak, majd így folytatja „...meg villan agyamban azon kívánság, hogy én téged egy szélesebb mezőn szeretnélek működni látni, mely költői tehetségednek megfelel. Te egyik csillaga vagy a magyar költészetnek, ezt nem a barátság kulacsába mártott ecsettel vonom, hanem érdemes szakértők véleménye után, s pedig nem futó csillag, - fordítsd a pegazust egyenesen a parnasszusnak, meglátod oda fog vinni; csak azon lovagolni nem tudót szokott az ledobni, és szerénytelen vakmerőt, ki szentségtörő kezekbe veszi annak zabláját."

97 De Tarkányi sem hagyta parlagon heverni barátja képességeit. Folyamatosan ellátta megbízásokkal és megrendeléseket közvetített számára. Szvorényi József fogalmazott úgy, hogy Tarkányi „élete nagyobb felében egészen magához csatolta e kitűnő művészt. Időnként évekre terjedt velencei, párizsi, madridi stb. müutazásaiban folytonos műügyi érintkezést tartott fenn vele; míg hazatelepedése óta az eszközlött, vagy saját megrendeléseknek egész sorával foglalkoztatta ecsetét. Elmondhatni, hogy, saját dolgozótermén kívül, alig láthatta őt más annyiszor, mint Kovács műterme... El lehet, igazán, mondani, hogy széplelkű társunk, hivatalán kívül kizárólag csak a tudománynak s a szépműveknek élt; és 94 BENKÓCZY Emil, 1910. 54. 95 Toldy levele Tarkanyihoz: 1855. okt. 16. in: BENKÓCZY Emil, 1910. :59.; Tarkányi közreműködésével és anyagi támogatásával jelent meg az Irodalmi Arcképek. 96 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához Bécs 1851. április 9. 97 Kovács Mihály levele Tarkányi Bélához Bécs d. n. 680