Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

Egy másik helyen: Mint a virág, ha szűz ? Utolsó illatát, Úgy e nő, véglehelletét Örömmel ada át."

12 Az ötödik és a hatodik versszak egyfajta elgondolkodás a szerelem mint érzés felett, s Tarkányi szubjektív megnyilvánulása is, amely a balladában szokatlan ugyan, de itt mégis szervesen illeszkedik az eseményekbe, s nagyszerűen előrevetíti azt, amit végül a hú feleség megcselekszik. „De vész között legillatosb Virágokat terem, Nem ismer kínt és nem halált A tiszta szerelem. Határait ki mérte meg? Ki tudja titkait? Ki képes valljon gáti an i Malasztos útait?"

13 A ballada utolsó versszaka méltó lírai lezárása a lírai témának. „Ki mérte meg a szerelem S hűség határait? Ki méri most meg a király Emésztő kínjait?"

14 „A ballada műfaji sajátságai szükségszerűvé teszik a tragikum esztétikai minőségénekjelenlétét. Az, hogy a tragikumnak milyen változatai kerülnek előtérbe, és milyen módon, az már történeti, társadalmi, egyéni feltételek függvénye. A tragikum keresztény-hagyományos koncepciója. A keresztény lét, folyamatában, tragikus, amennyiben a normák abszolút követését írja elő az egyén számára, aki erre képtelen. Arany János protestáns-evilági módon választások véget nem érő sokaságának látja a mindennapi életet. Ennek során újra és újra a morálisan magasabb-rendű megoldás mellett kell dönteniük."

15 Imre László a tragikumok különbözőségéről beszél. Említi a bűn nélküli tragikumot, vagyis a végzetet. Némely esetben erkölcsi erő, bizonyos fokú értékfogékonyság válhat a tragikum forrásává. A harmadik esetben az erkölcsi igazságszolgáltatás érvényre juthat a balladában valamely magasabbrendű erkölcsi állapot kivívásában, kiváltva az erkölcsi törvény diadalát. Ezt a megkülönböztetést Arany balladáival kapcsolatban tette a szerző, de fontos támpont Tarkányi balladái drámaiságának vizsgálatához. Két balladájában, a Coriolánban és a Honfirabban lelhetők fel a tragikumnak azok a csírái, amelyek Arany balladáiban meghatározó erőként, a cselekmény mozgatórugóiként vannak jelen. A Coriolánban a halálos bosszúvágy és a gyermeki szeretet egy emberi szívben zajló konfliktusa a tragikum forrása. Coriolán Rómát akarja lerohanni, amikor édesanyja elé áll, s visszavonulásra bírja fiát. Érvei súlya alatt, amelyek örök, erkölcsi normák, megsemmisül a fiú. 12 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 46. 13 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 44. 14 TARKÁNYI Béla költeményei 1857. 47. 15 IMRE László 1988. 141. 641