Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Király Júlia: Tárkányi Béla költészete

Az egri papi költők megmaradtak a vallásos, egyházi ihletésű témák között, így Tarkányi is csak nagyon ritkán tér el a vallásos tárgytól. Mielőtt azonban közelebbről megvizsgálnánk világi és vallásos tárgyú költészetét, fontosnak tartok néhány jelentős eseményt életéből felvázolni. Rendkívül sokoldalúan befolyásolja művészetét Pyrker Lászlóval való kapcsolata, amely nemcsak az érsek és titkára közötti munkakapcsolatra szűkül, hanem atyai barátjára és művészi buzdítóra és támogatóra talál a már nagyon beteg emberben. Tarkányi 1846. július 22-én jelentkezik Pyrker Lászlónál, ki atyai szeretettel fogadja s tudomására hozza, hogy magával viszi őt külföldi útjára: Karlsbadba és Gasteinbe. A klaszszikus műveltségű főpap tanította és tanulásra ösztönözte. О adott Tarkanyinak tanácsot, hova menjen s esténként számon kérte véleményét és tapasztalatait. Neki köszönheti, hogy részt vehet Pozsonyban az országgyűlés megnyitásán, s ott lehet a nádorválasztáson is. 1851-től volt Tarkányi az új érsek, Bartakovics Béla titkára, s Benkóczy Emil, Tarkányi Béla életének írója a következőkben foglalja össze a költő titkári tevékenységét. „Bartakovics Béla azokhoz csatlakozott, akik híven a trónhoz és a nemzet jogaihoz, a megakasztott alkotmányos élet visszaállítását követelték. Nem rejtette el hazafiúi meggyőződését, fájdalmait és vágyait, hanem mind magánkörben, mind a nyilvánosság előtt, szóval és tettel, mindenütt és mindenkor őszintén és becsületesen kifejezte azokat. Ezen hazafiúi hitvallása fönntartásával alkalmazkodott a fönnálló rendhez, s tapintatos eljárása mindig megtalálta az utat azok szívéhez is, akik a magyar alkotmány omladékain teremtett helyzet urai voltak. Az útegyengető munkában igazi segítőtársa volt Tarkányi Bartkovicsnak s bizony elérték a borzalmas viszonyok között azt is, hogy az abszolút rendszer hivatalnokai nem egyszer szemet hunytak, ha néhány üldözött hazafi az érseki rezidenciában keresett menedéket."

2 Tarkányi Béla mindig keserű szívvel gondolt a „reformpárt" izgatásaira, s testestüllelkestül Széchenyi eszméinek híve volt. Undorodott a háború borzalmaitól, melynek elhárítását buzgón kérte Istentől, hivatalában, főegyházi szónokként is. Költeményeinek megírása mellett 1855-ben sikerült először kiadatnia Katolikus Egyházi Énektárát, melynek anyagát nagyobbrészt még a szent erzsébeti káplánsága idején gyűjtött. Összegyűjtötte a katolikus hívek énekeit, kijavította ezeket, sőt a gyűjteménybe több, mint 150 saját maga által szerzett dal is bekerült. 1852-től, érseke megbízásából Káldi nyomán a magyar Szentírás átdolgozását kezdte meg. Még kispap korában fedezte fel Klopstock Messiását, amelyet buzgón fordítani kezdett, s az első próbálkozásokat elküldte a „Religio és Nevelés" szerkesztőjének. Ez egyébként első lépés lesz egy életreszóló barátság kiépítéséhez Toldy Ferenccel. Tarkányi terjesztette a nagy ember irodalmi munkáit. Kiadta az Irodalmi arcképek II. kötetét, pénzt adott egyes műveinek kiadásához. Toldy Ferenc az, aki másodelnökként 1868. március 18-án bemutatta a Kisfaludy Társaságban új tagként Tarkanyit. Nagyon fontos helye van Tarkányi életében az akkori Magyarország irodalmi köreivel tartott kapcsolatoknak. Toldy Ferenc mellett Vörösmarty indította el, majd buzdította a pályán, támogatta őt Garay, Czuczor, Kazinczy Gábor, s akivel úgyszólván együtt élt; Szvorényi József, a tudós cisztercita, akivel irodalmi terveit beszélte meg s kérte ki tanácsait leplezetlenül. Minden szégyen nélkül fordulhatott hozzá. 2 BENKÓCZY Emil 1910. 56. 638