Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Bitskey István: Balassi Bálint egri éveiről

62. Jámbor keresztyéneket levágának, Kik magokat mindjárást meg nem adák, Csak fejeket az kocsira rakák, Gyermekeket mint juhokat fogdosák. Az egri vitézek éppen kevesen tartózkodtak a várban, s nem védhették meg a környék lakosait, már csak azért sem, mert a törökök elálltak az utakat. Noha Török András másodkapitány „igen forgódik vala", a mészárlást nem akadályozhatta meg, viszont a török csapat is belátta, hogy „Eger városába be nem mehetne" s így zsákmányával visszaindult Hatvanba. Könnyen lehet, hogy Balassi - ha éppen nem másutt portyázott - ennél a kevésbé dicsőséges eseménynél is jelen volt, bár erről nem szól az énekes. Az 1580-as évnek mindenesetre sikeresnek kellett lennie Balassi vitézi pályáján, mivel ekkor folyamodott két társával együtt királyi adományért, az utód nélkül elhalt Vezsenyi Gáspár kecskeméti birtokait kérte az uralkodótól. Hans Rueber főkapitány ajánlólevele szerint Balassi Bálint, Rácz István és Barcsai János kiváló katonák, akik rászolgáltak a jutalomra, mivel ők Eger legjobb vitézei ( „die besten Kriegsleutt in Erla seien").

26 Az már nem a költő vitézi erényein vagy egyéni képességein múlott, hogy a gazdátlan birtokot mégsem ő kapta meg, s a későbbi években várkapitányi tisztségért is hiába folyamodott. Pedig utóbb beérte volna már a kis korponai erődítménnyel is, csak viszonylag független lehessen, s zilált anyagi helyzete rendeződhessen. A bécsi udvar azonban nem bízott meg abban a Balassi Bálintban, akinek apja egyszer már Dobó Istvánnal együtt összeesküvés gyanújába keveredett, így a jeles egri vitéz, a hírnevére oly büszke lovashadnagy mindinkább csupán helyi csetepatékra, alkalmi zsákmányszerző utakra, portyázásokra és meglehetősen hosszadalmas pereskedésekre pazarolta energiáját. Az egri négy év még nyilván számos kalandot kínált számára, ezeknek részleteiről információink meglehetősen mozaikszerűek. Egy adat szerint 1582 novemberében a berényi sokadalmon ütött rajta az egri vitézekkel, feltehetően a hatvanihoz hasonló módon.

27 Az bizonyos, hogy a hányatott életű költő Dobó István egykori diadalának színhelyén élte át legintenzívebben a végvári élet minden fény- és árnyoldalát, összes szépségét és nehézségét. Ersekújvárott mindössze néhány hónapot töltött, szemben egri szolgálatának négy évével. Teljes mértékben egyetérthetünk tehát Pirnát Antallal, aki szerint Balassi közismert katonaéneke, A végek dicsérete „félreérthetetlenül Eger dicséretét jelentheti csak."

28 Eger volt számára a „vitéz próba"és a „kemény harcok" helye, s a vár környéke a „fákkal, kősziklákkal bővös hegy, völgy, erdő, kit az sok csata jár."

29 A portyázások, a kisebbnagyobb csatározások, a kalandokat kínáló rajtaütések és lesvetések jelentették Balasssi számára azt a közeget, amelyben a költészetét is meghatározó élményeit szerezte. Életútját összegező búcsúversében ezért nem csupán általánosságban köszönt el a vitézi élettől, hanem konkréten is megnevezte azt a „vitézlő oskolát", amelyikhez végül is leginkább odatartozónak vélte magát: Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti. (Valedicit patriae...) 26 ECKHARDT Sándor 1972. 32. 27 TAKÁCS Sándor 1922. 209. 28 PIRNÁT Antal 1996.80. 29 A csata szó jelentéséről vö. BÁN Imre 1979. 18-19. 633