Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Nagy Miklós: Egri hóstyai dalok

vidékein és helységeiben, élete folyamán több mint 7000 népdalt gyűjtött. Kezdeti eredményeit megmutatta Kodálynak és Bartóknak, a fiatal és feltörekvő, tehetséges új magyar generáció vezéregyéniségeinek, akik lelkesen felkarolták a magyar népzene ügyét. Ezekkel az eseményekkel egyidőben a Felvidékről, Bártfa mellől költözött Egerbe népes házanépével a Legányi család. Az apa egy útépítési vállalkozásba fogott, amely csődbe fulladt, megrendítve a család anyagi helyzetét. Az egyik fia, Legányi Ferenc az egri vármúzeumban helyezkedett el mindenesnek. Kezdetben kőzet gyűjtéssel foglalkozott nagy odaadással, de hasonló lelkesedéssel figyelte a szőlőben kötöző hóstyai lányok, menyecskék, cselédek dalait, melyeket igyekezett hallásból megtanulni. Értelmes, széles látókörű, tudós alkatú emberré formálódott, rendkívüli jó érzékkel ráérzett a korában végbemenő változásokra, kihívásokra. A múzeumban szívós munkával létrehozott a Bükk-hegység kőzeteiből egy Európa-hírű gyűjteményt, melyből egyes darabokat az utókor az О nevével ismert el. Mindezen kívül figyelemmel kísérte a népdalgyűjtések eredményeit, tanulmányozta a szakirodalmat, az új gyűjteményeket.

3 Az 1920-as években megkezdte népdal gyűjteményét, melyet „Napló XIII"-nak nevezett. Ennek az elején olvashatjuk: „kottát nem értek, s így a nótákat hallomásból Mezey Marianna hugocskám kottázta le 1937-ben, 18 éves korában." A lejegyzések nem voltak pontosak, Legányi átmásolása még tetézte a hibákat, így az első 200 oldalon alig van értékelhető anyag, lelkes akarása kevés volt. A gyűjtemény színvonala a közepétől valamit javult, és ettől függetlenül némely dal kevés beavatkozással használható, melyből a gyűjteményembe 20-25 dalt beválogattam. Az 1950-es években került Egerbe Тагу László, az egri Tanárképző Főiskola tanáraként, aki érdeklődéssel fordult a vidék népdalai felé. Különösen a Mátra és Bükk közti Tarna-völgyi palóc falvak (Fedémes, Hevesaranyos, Bodony, Tamazsadány, Mezőszemere, stb.) érdekelték, de Egerben is gyűjtött. Gyűjtéseinek anyagát a Nemzeti Múzeumban helyezte el és 1959-ben kiadta a megye segítségével a hevesi falvakban gyűjtött anyagának egy részét.

4 E kis gyűjtemény összeállítója és részben gyűjtője Eger város szülötte - apai ágon novaji, anyagi ágon Rác-hóstyai, ú.n. „egri cikra" vagyok. A Tanárképző Főiskola docenseként, hivatásszerűen foglalkoztam a zenével, egyebek közt népzenét oktattam. A Tanárképző Főiskola ének-zene szakos hallgatóit bevontam a „Palóc-kutatás" közös munkájába, a Borsai Ilona-féle kérdőív útmutatása alapján, mely egyben nyári gyakorlati képzést is hivatott volt ellátni. Szabad időmben a palóc népzene gyűjtésével foglalkoztam. Még azok közé tartozom, akik tanúja lehettek a ma már teljesen kihalt helyi népszokásoknak: karácsonyi kántálás a Wesselényi utcában, élő betlehemi játék, a novaji „remélés" stb. Ezeken túl természetesen sok élő dalt ismerhetünk.

5 így az a furcsa eset állhatott elő, hogy egyszemélyben lettem adatközlő és gyűjtő is, mint a valaha Egerben oly népszerű „Szabó Vilma" kezdetű ballada esetében, amit gyermekkoromban nagyanyámtól tanultam a Ráchegyi szőlőnkben. 1971 után a megye számtalan falujában gyűjtöttem nép-, szokás- és summásdalokat, ezeknek zeneanyagát magnókazettára vettem (62 kazetta), melyet az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumának szánok. Hálás köszönetem fejezem ki Bereczky János úrnak, az MTA Zenetudományi Intézet munkatársának, az 1982 utáni zenei dolgozataim, valamint ezen gyűjteményem zenei lektorálásának gondos munkájáért, szakmai tanácsaiért és mindenek felett emberiességéért. 3 LEGÁNYI Ferenc é.n. XIII. kötet. 4 TARY László 1959. 5 NAGY Miklós 1987.21-35., 1975.293-306., 1991-1992. 451-476., BORSAI Ilona - NAGY Miklós 1981. Kottagrafika: Kiss Csabáné. 548