Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Császi Irén: Népi ájtatossági formák egy palóc közösségben

Az előimádkozó asszony vezeti az ájtatosságot. Helye az oltár előtt van, elkülönülve az asszonyoktól. Vezetésével másfél, két órán keresztül végzik az ájtatosságot. Mária énekeket, lorettói, Szent József vagy Jézus szíve litániát mondanak, elhangzik a Szent Család olvasója. Ismerik és éneklik a Vak kovács nyomorék leányának gyógyulásáról szóló történetet.

23 (7. ének) Nyomtatott egyházi füzetből éneklik s ebből sokszorosítják egymásnak is.

24 A szállást kérő Máriát a kovács is elutasítja, de nyomorék leánya az istállóban helyet készít neki, jó cselekedetéért vak szeme kinyílik, béna karjai pedig kinőnek. A legendát Bálint Sándor, Manga János és Kriza Ildikó tanulmányozta.

25 Bálint Sándor úgy véli, hogy a középkori karácsonyi játékoknak egyik önállósult Provence-i mozzanata volt Mária és József szálláskeresése, a nyomorék leány csodás gyógyulása. Amelyet az Anasztázia legenda is ihletett. Manga János e történetnek cseh, szlovák, horvát párhuzamaira is rámutat. Kriza Ildikó kutatása a kezetlen lány csodás gyógyulását, apokrif motívumként elemzi. Területünkön az éneket versszakokra szétbontva éneklik, így szerkezetet adva az ájtatosságnak. A versszakok között olvasót mondanak. így a 13 szakaszból álló éneket az ájtatosság végére fejezik be. Zárásként felajánlják az egész családot a Szent Család oltalmába. Az ájtatosság átlagban 5-7 óráig tart naponta. Az alkalom végén szokás volt a szerény vendégeskedés. A háziak süteménnyel kínálják a jelenlévőket. Majd a vendégek elköszönnek a háziaktól. A Szent család kép az oltáron marad, körülötte égnek a gyertyák a mécsesek. A háziak közül a vallásosabb asszonyok, főként az idősek virrasztottak, imádkozással töltötték az éjszakát. „Van aki ott szuny ázott, van aki lefeküdt, mi virrasztottunk, az Úr angyalát mondtuk hangos szóval. A férjem is igen vallásos volt, Ő a konyhában imádkozott én meg az első házban egymagam".

26 Másnap a házbeliek napközben többször is fölkeresték a képet, hogy fohászkodással üdvözöljék. Azon a napon munkatilalom volt. „Előre megfőztem, nem dolgoztunk mi asszonyok (Zám Istvánné Laska Anna) Több időt tudtak az oltárnál tölteni az imádkozással. Ezen a napon rendszeresen gyóntak a templomban. Szokás volt egy szegény család megajándékozása." A háziak közül valaki ebédet vitt egy szegény családnak. „A szegény családot elláttuk koszival. Ruhaneműt is adtunk, mintha a Szent Családnak adnánk." (Özv. Balogh Józsefné Gál Margit sz. 1913.) Ma ezt a szokás-mozzanatot a pénzgyűjtés váltotta fel. Aznap este a „banda" tagjai kikérték a képet és a következő családhoz vitték, ahol már várta az ájtatoskodók közössége. Ez a cselekménysor nyolc napon keresztül azonos a kilencedik, utolsó napon változik annyiban, hogy a képet az állandó őrzőjéhez viszik. Itt változik a háziasszony befogadó köszöntése. Eltérő a többitől, mivel hosszabb időre itt marad a kép. A képet az utolsó háznál a házi oltárról másnap, az állandó helyére a kaszli tetejére helyezik, hol egy éven keresztül áll. Ezzel fejeződik be a kilenc napig tartó ájtatosság. 23 MNT

II. 390-392. 24 SKARUPAM. Válogatott... 25 BÁLINT Sándor 1989. 46-49., MANGA János 1947. 270-274. KRIZA Ildikó 1977. 37-50. 26 Özv. Balogh Józsefné 519