Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

a csoportra kiterjedő helyi jogrendszer, mint a hajdúkat vagy a székelyeket. A falvak paraszti társadalma önálló zárt egészet alkotott, abban az értelemben, hogy a falu közösségének egy másik település közösségi életére igen kevés hatása volt. A falvakban élő nemesek, kapcsolatrendszerük révén, nagyobb területen érvényesülő kultúrát hoztak létre, szemben a parasztsággal és a „bocskoros" nemesekkel,

55 akik a maguk körül teremtett, nagyrészt őseik által rájuk hagyományozott lokális kultúra határain belül éltek. A paraszti hagyomány, erkölcs és az ebben gyökerező jogszokás döntő többségében egy településhez kötődött, ez volt az a keret, amely ellenőrzését, szankcionálását biztosította. Az említettek okán is fontos forrását képezi a jogszokáskutatásnak Fél Edit és Hofer Tamás Atányban folytatott gyűjtőmunkája. A munka angol nyelven jelent meg 1969-ben,

56 magyarul csak néhány részt publikáltak, ezek mellett az adattárakban őrzött cédulák, kéziratok

57 segíthetik a gyűjtés jogi vonatkozásainak a feltárását. Atány a kutatók közel két évtizedes munkájának eredményeként néprajzi szempontból a legfeltártabb Heves megyei falvak sorába tartozik. A családi jogi, öröklési jogi elemek mellett a közigazgatással - önkormányzattal foglalkozó fejezeteket is találunk. A társadalomnéprajzi szemléletmódnak megfelelően a tevékenység oldaláról közelít a tevékenység anyagi szellemi termékéhez, s a szerzők a társadalom intézményeinek a működését vázolják fel. Felvetődik a kérdés: Atány mennyiben sajátos jelenség, hogyan viszonyul a környezetéhez? A kötethez kapcsolt statisztikai adatok, táblázatok az ország és a közvetlen környék mutatóival vetik össze az Atányban tapasztalt folyamatokat. Atány parasztsága már ebben a korban is nagy tagoltságot mutat. Nem lehet kizárólagos célja ma már egyetlen néprajzi munkának sem, hogy pusztán az ősi állapotok rekonstruálására törekedjen. A szinkron vizsgálatok legalább annyira fontos szerepet kapnak, mint a történetiek. A jogszokások vizsgálatánál is meg kell ragadni mai helyzetüket, de alapvető fontosságú kimutatni fejlődésük irányát is, mely magán viseli az átalakuló kor-TSz-esítés, urbanizáció, társadalmi rétegek keveredése, stb. - nyomait. A megyénkben végzett gyűjtések közül a Magyar Néprajzi Atlasz munkálatai is nagy fontossággal bírnak. A kartográfiai módszerrel térképre vetített vizsgálati adatok között több, a népi jog körébe tartozó kérdés is volt,

58 így a 166. és a 167. kérdéscsoport. A 166-os a tulajdonjegyekről: 1. Varrtak-e az asszonyok emlékezet szerint alsó testi ruhájukhoz tulajdonjegyet? 2. Tettek-e az asszonyok emlékezet szerint egyéb használati tárgyaikra (sarló, kisszék, kapa, vászonfeszítő, sulyok), tulajdonjegyeket? A 167-es az örökléssel kapcsolatban: 1. A századforduló táján egyenlően örököltek-e a fiúk és a lányok? - a. a lányokat csak kiházasították, kelengyét kaptak - b. a lányok csak a belsőségből kaptak (ház, jószág) 2. Az örökösök az ingatlant maguk között természetben felosztották vagy egyikük vette át és a többieket más úton elégítették ki. 3. A századforduló táján ki örökölte a szülői házat? (pl.: legnagyobb fiú, legkisebb fiú, a szülőkkel maradó gyermek, elvileg felosztották a gyermekek között) 4. Melyik gyermek maradt általában az elöregedett szülőkkel? 55 SZABÓ László 1994. 16-25. 56 FÉL Edit - HOFER Tamás 1969. 57 EA 12082-12101, ENA 2037-79, 16-67. 58 BARABÁS Jenő - DIÓSZEGI Vilmos- GUNDA Béla - SZ. MORVAY Judit - SZOLNOKY Lajos (szerk.) 1958. 501