Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Veres Gábor: Népi jogszokások kutatása Heves megyében

Az örökösödési szokások körében a századfordulón tapasztaltakhoz hasonló képet kapunk. A szülők halála után a birtok, a ház, a föld a fiúé lesz, ezt még életükben ráíratják, rendszerint szerződéssel, de a végrendeleti meghagyás is általános. A lányok pénzbeli juttatást kapnak, amely alig üti meg a köteles rész mértékét: „Úgy gondolják, hogy a fiú gyermek van hivatva arra, hogy feltartsa az apai vagyont és az apa családi nevét."

37 A fiú ági örökösödés már az előző gyűjtés idején is csak jogszokásként élt, hiszen az állam törvénye az egyenlő osztály elvét mondta ki. Az arányok azonban változtak a negyven évvel előttihez képest. Ennek mértékéről adatok nem állnak rendelkezésre, de más források mellett Znakovszky is ír a változásról: „Sajnos ez is kimegy már a szokásból és a leánygyermek kezdi követelni az őt megillető részt." Az ősiséggel kapcsolatban is maradtak fenn jogszokások: Az apai, nagyapai vagy dédapái vagyonhoz görcsösen ragaszkodnak, ezt még áldozatok árán sem engedik felosztani. A szülők által szerzett vagyonból juttatnak a leány gyermeknek vagy ennek leszármazóinak, de az „ősi jussból" már nem akarnak engedni. Sokszor bocsátják perre a dolgot - ahol rendszerint kiegyeznek - de a leánynak illetve férjének nem szívesen adnak oda, mert az már „más család." A válaszok közül az érintett családi jog és öröklési jog a legkimunkáltabb rész, de a kérdésekben előre haladva egyre ritkulnak a válaszok, s a dologi és kötelmi jogi részek már csak töredékek A férfi - családban elfoglalt - domináns helyével függ össze az a kötelmi jogi kérdés, mely szerint a férfi jogosult ügyletet kötni az egész családot érintő ügyben, az asszony nem. Bár a családi kasszát az asszony kezeli, a nagyobb értékű ügyletekre a férj jogosult, tehát a népi jog szerint csak ebben az esetben érvényes. Az ingatlan mellett a nagyobb értékű ingóság is mindig a férfi nevére került (marhalevél). A dologi jog körében szokásos volt a tilosban talált jószág beterelése a terület gazdájának óljába, melyhez a tulajdonos csak kiváltással juthat hozzá, mely a kár összegét fedezi. Hasonló eljárás a tilosban járó ember zálogfizetése. További vizsgálatot igényelt volna a szomszédba tévedt baromfi agyonütéséről és visszadobásáról szóló általánosnak mondott jogszokás. A kérdőívekre jogi alkalmazottak gyűjtötték a válaszokat, így érdemes a velük kapcsolatos sztereotípiákra kitérni. Papp László azt írja módszertani kérdésekkel foglalkozó tanulmányában:

38 „Az adatszolgáltatókat első alkalommal a nép bizalmában lévő személy kíséretében keressük fel. Inkább a pap, tanító vagy más semleges személy, mint a jegyző kísérjen bennünket, akinek a megjelenésétől a nép gyanút fog, különösen, ha a kérdések természetét (ti. jogi), adóztatást, vagy más kellemetlenséget sejt, s a kiválasztott adatszolgáltatókat nehezen, vagy egyáltalán nem tudjuk őszinte megnyilatkozásra bírni." Znakovszky Józsefnél az ügyvédekről találhatunk a nép körében gyűjtött pejoratív értelmű történetet,

39 mely szerint az ügyvédet tímárnak, bőrnyúzónak mondják Egerben a palóc atyafiak. Azért dr. Tolvaj nevű ügyvédnek adták a pert, mert „az a legbecsületesebb ki meri írni a nevét." Znakovszkytól nem maradt fenn adat arról, hogy milyen módszerrel kapta meg a kérdőívre a válaszokat. Temesfalvy Antalról azonban tudjuk,

40 hogy nem maga járt az adatközlőkhöz házról házra, hanem a községet évtizedek óta ismerő férfiak közlése alapján írta a válaszokat, a vizsgált falvakból választott magának segítőket: 37 ZNAKOVSZKY József 1941. 6. 38 PAPP László 1948. 10-11. 39 ZNAKOVSZKY József 1941. 9. EA. 001192. 40 TEMESFALVY Antal 1941.2. 496