Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Cs. Schwalm Edit: A hímzés tanulása. Mintakendők, feliratok textilek díszítőelemei Heves megyében

egy-egy rokonának.

8 A parasztvarrások gyakran szabálytalanok, mert a varró ritkán bontja ki az esetleges hibákat, többnyire tovább dolgozik. Minden faluban voltak azonban olyan jó képességű, az átlagosnál ügyesebb varrók, akik az ünnepekre szánt díszesebb darabokat ellenszolgáltatás fejében elkészítették. Ezek a varró specialisták a helyi közösség igényeinek, ízlésének megfelelően, főleg a saját falujuk megrendelőinek varrtak, gyakran azonban a környező községekből is felkeresték őket. Szegény sorsú, földnélküli családban felnőtt lányok, asszonyok, özvegyasszonyok, s igen gyakran testi fogyatékosok és vénlányok vállalkoztak ilyen bérvarrásra. Több olyan varróasszony is volt, aki lány korában summásnak járt, télen varrt, és amikor férjhez ment, csak a varrásból élt. A mátraalji palócoknál általában ők készítették a menyasszonyi kelengye legdíszesebb darabjait: a vőlegénynek szánt jegyinget, valamint a sátorlepedőt. A recski Sárvári Andrásné (sz.: 1890) Mátraderecskéről, Bodonyból és Párádról is kapott megrendeléseket. Az 1930-as évekig a legtöbb vőlegénying az ő keze munkája (néprajzi gyűjteményünkben is van egy hímzett inge, 1922-ből).

9 Az 1930-as évektől már a selyemcsíkos ing lett a divat, nem hímezték ki. Recsken többen is varrtak bérbe mátraderecskeieknek és bodonyiaknak. Bodonyban kb. 1890-1910 között Béres Andrásné varrónő a hímzés mellett ingek, ingvállak szabását, összeállítását is elvállalta. Kb. ebben az időben még egy híres jegy ingvarró is dolgozott Bodonyban, Fejes (tamás) Judika. 1910-1920 között Balázs Panni varrt szép sátorlepedőket. Párádon a varrás mellett fonást is vállalt bérbe több hímzőasszony, de Mátrabalián, Mátraderecskén is volt néhány hímző specialista. A varróasszonyok munkájukért valamilyen terményt, vagy kendert, esetleg vásznat kaptak. Tompa Béláné gyűjtéseiből ismerjük, hogy a recski Sasi Katyi „verőmalacért" varrt Mátraderecskére jegyinget.

10 Módosabb gazdalányoknak a teljes kelengyéjét elkészítették, de varrtak a falu iparosainak (pl. pék, malomtulajdonos, boltos, hentes), a körorvosnak, jegyzőnek. Ők azonban pénzzel fizettek. A mátraalji falvakhoz hasonló hímzőkapcsolat alakult ki Boldog és Túra között. A turai népviselet jellegzetes fehérhímzéses fej- és vállkendőit Boldogon varrták híres varróasszonyok a XIX. század végén, XX. század elején, a turaiak ízlését figyelembe véve. Maguknak ettől kissé eltérő díszítményt alkalmaztak. Sokan Boldogra mentek megrendelni a kendőket, de a hatvani, turai és aszódi vásárokon is árultak a hímzőasszonyok, sőt, gyakran átjártak Túrára is varrott kendőt árulni.

1 ' A mátraalji falvak varróasszonyai általában a faluközösségben használt összes hímzéstípust ismerték. Ritkán fordult elő, hogy valaki csak egyfajta hímzőtechnikára specializálódott. Bodonyban pl. az 1910-es években az egyik legigényesebb munkát, a fehér lyukvarrást, a singolást egy varrónő (Boros Mariska) készítette, a menyasszonyi lepedők szélén és az ingvállak ujján. Később más is megtanulta. Mezőkövesden viszont azt látjuk, hogy néhány matyó asszony csak egy technikára specializálta magát, s ők varrták a slingelt jegyinget szinte egész Mezőkövesdnek. Az ágyneműt pedig Borsodszemerére (ma: Mezőszemere) hordták singolni.

12 Meg kell említenünk a bérvarrás egy másik formáját is: a kereskedők megrendelésé8 BÁRDOS Sándorné, Recsk közlése. 9 CS. SCHWALM Edit 1988. 32. 10 VARGA Marianna 1989. 589. 11 VARGA Marianna 1982. 22. A századfordulón Boldogon a fonósházaknál jöttek össze az aszszonyok, lányok „eladóra varrni". Hires varróasszony volt Boldogon Csatlós Ferencné Őszi " Boris és „Fülke" öreganyó. 12 FÜGEDI Márta 1981.72. 451