Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

BÁLINT Sándor 1976-77 A szögedi nemzet I—II. Szeged DANKÓ Imre 1977 A magyar vásárok funkciói. Opuscula Ethnographica, 367-387. Debrecen 1982 A bosnyák. (A századforduló egyik jellegzetes vándorárusa.) Múzeumi Kurír 40. 105-110. 1985 A hevesi mezővárosok vásárai. Petercsák Tivadar (szerk.): Mezővárosi kultúra Heves megyében, 15-37. Budapest - Eger FÜVESSY Anikó 1972-74 A pásztorok táplálkozása a tiszafüred-kócsi legelőn. Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Debrecen 1993 A tiszafüredi mázas kerámia. Debrecen PETERCSÁK Tivadar 1981 Vándoriparosok a Zempléni-hegységben és a történeti Felső-Magyarországon. Ethn. XCII. 436-451. SZABÓ István 1974 Szolnok megye vázlatos története a XVIII-XIX. században. Szabó László - Csalog Zsolt (szerk.): Szolnok Megye Néprajzi Atlasza I. 1. 43-104. Szolnok TAKÁCS Lajos 1958 Históriák, históriások. Budapest 1964 Dohánytermesztés Magyarországon. Budapest UJVÁRY Zoltán 1985 Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok. Szabadfalvi József- Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció, 29-38. Miskolc VADÁSZ István 1995 A Közép-Tiszavidék kisvárosai a XIX-XX. században. Szolnok - Tiszafüred VIGA Gyula 1980 A bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedő útjai az Alföldre. Ethn. XCI. 252-258. 1986 A gyümölcs a népi árucserében. Szabadfalvi József- Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció, 175-195. Miskolc 1990 Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen - Miskolc Gyula Viga Einige Daten zum traditionellen Warentausch der mittleren Theißgegend, besonders in Hinsicht auf Tiszafüred In der Hierarchie und dem wirtschaftlich-kulturellen Verbindungssystem der Ortschaften der mittleren Theißregion hatte die Tatsache eine bestimmende Bedeutung, daß die Dörfer und Marktflecken der Gegend zum Anzeihungskreis der Märkte von Debrecen, Eger und Gyöngyös gehörten und auch Szolnok und Miskolc eine Anzienhungskraft auf die Gegend ausübte. Bis Mitte des XIX. Jahrhunderts war der Warentausch der Gegend nach außen gerichtet. Während dem Prozeß der Verbürgerlichung, der Ausbildung des Verkehres-, Gewerbe- und Handelsnetzes organisierten sich die ehemaligen Oppidien der Region zu 447