Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Viga Gyula: Néhány adalék a Közép-Tiszavidék hagyományos árucseréjéhez, különös tekintettel Tiszafüredre

Viga Gyula NÉHÁNY ADALÉK A KÖZÉP-TISZAVIDÉK HAGYOMÁNYOS ÁRUCSERÉJÉHEZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL TISZAFÜREDRE Két szempont is indokolja jelen írás témaválasztását. Az egyik az, hogy a 80 éves Bakó Ferenc tiszteletére megjelenő kötetben lát napvilágot, s az ünnepelt kutatási eredményei között igen fontos helyet kapott a Tiszamente és a Közép-Tiszavidék népélete. Témánk vonatkozásában különösen a kézművességgel kapcsolatos vizsgálatainak összegzését kell kiemelnem.

1 A másik szempont pedig Vadász István könyvének közeli megjelenése a Közép-Tiszavidék kisvárosainak XIX-XX. századi szerepéről, ami nemcsak összegzi és új megvilágításba helyezi mindazt, amit a néprajz a térség hagyományos árucseréjéről eddig megalkotott, hanem maradandó szempontokkal járul hozzá a tradicionális műveltség egész kapcsolatrendszerének, működésének és változásának értelmezéséhez is.

2 Közleményem ezekhez kíván néhány adalékkal szolgálni, elsősorban Tiszafüred árucseréje, vásárai és piacaj kapcsán.

3 A Közép-Tiszavidék XIX-XX. századi árucsere-kapcsolatai a térség gazdaságában, településeinek funkcióváltozásában, egészében a lassú paraszti polgárosodás területén lezajló folyamatok részeként és részesedéseként értelmezhetők. Bár Dankó Imre korábbi tanulmányában hangsúlyozza a hevesi mezővárosok, köztük Tiszafüred sokadalmának gazdasági jelentőségét,

4 a források részletes elemzése azt igazolja, hogy a Közép-Tiszavidék a XVIII-XIX. században nélkülözte a központi szerepkörű településeket, s falvai és mezővárosai Debrecen, Eger, Gyöngyös vonzásában működtek, de benyúlott a térségbe Miskolc és Szolnok vonzáskörzete is.

5 A térségből kifelé, a távolabbi piacok és vásárok felé mutató kapcsolatok jellemezték ezt a vidéket, amihez persze kétségkívül előnyös adottságként járult hozzá a közlekedő utak, s főleg a tiszai átkelőhelyek szerepe. Különösen Poroszló és Tiszafüred között összeszűkülő ártér tette lehetővé a nagy állathajtásokat, és a kereskedők közlekedését, amit 1833—34-től állandó fahíd segített, stratégiai jelentőséget biztosítva a két településnek, de egészében nem kiemelve azok szerepét a táj gazdasági szerkezetéből.

6 Vadász István könyve árnyaltan mutatja be, hogy a Közép-Tiszavidék településviszonyainak, gazdasági életének, a központi szerepkörű települések funkcióinak változása - nem függetlenül a környező vidékek gazdasági szerepkörének alakulásától -, miként formálta át a XIX-XX. század folyamán a táj településhierarchiáját, karakteres arculatot 1 Összegzőén BAKÓ Ferenc 1992. Benne további irodalommal. 2 VADÁSZ István 1995. 3 1990 júniusában kutattam ebben a témában egy, a Szolnok megyei múzeumok által Tiszafüreden szervezett gyűjtőtáborban. 4 DANKÓ Imre 1985. 15-37. Különösen 29. 5 BÁCSKAI Vera -NAGY Lajos 1984. 75.; VADÁSZ István 1995. 43-45. 6 DANKÓ Imre 1985. 29.; VADÁSZ István 1995. 45. 437