Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

B. Gál Edit: Kisvárosi életmód a XIX. század végén

ideje, melyet a barátnék - Hanákné, Haniszné, Draskóczyné, Lubyné, Kollárné - szinte mindig együtt töltöttek, körbelátogatva egymást. Ha valaki újonnan jött a városba, köteles volt bemutatkozó látogatást tenni a fontosabb személyeknél. Az első vizit a tiszteletet, a megbecsülést fejezte ki, valamint a társadalmi együvétartozást is jelentette. Amennyiben ezt a látogatást visszakapta annyit jelentett, befogadták a társaságba. Míg a város „intelligentiájának" férfitagjai a Casinóban tömörültek, a rangosabb családok asszonyai a jótékony nőegyletek tagjai voltak. A könyörületesség a polgárnő egyik erénye. Megvendégelni az árvákat, adományt juttatni a koldusoknak. A városi ház mindkettőre lehetőséget teremtett. „A koldusok most voltak először itt. 88-an (sic!) jelentek meg. ... Ma egy régi jó tervét valósította meg Mici. Meghívta az árvákat uzsonnára. ... Uzsonna után fenn játszottak a gyerekszobában még egy órát. Megható volt szegények öröme úgy a játéknál, mint a gazdag uzsonnánál."

17 Gyöngyösön két nőegylet működött egymás mellett, a Gyöngyösi Jótékony Nőegylet és a Gyöngyösi Izraelita Jótékony Nőegylet. Egy-egy ilyen jótékonysági egyesületben anyáról leányra szállt a tagság. Ez valószínűleg Hanákéknál is így lett volna, ha a család fel nem költözik Pestre. Az egyesületek segélyeket, ingyen ebédeket osztottak ki a rászorulóknak, melyet részben adakozásból, az általuk rendezett bálok bevételeiből teremtettek elő. Gyöngyösön a bálokat kivéve a Kaszinó által rendezetteket - szinte kivétel nélkül a Vaskoronában tartották. Az épület a város főterének sarkán állt, s ebben működött a Vaskorona nevezetű fogadó, az egyedüli a településen, mely a század végén legalább száz ember befogadására alkalmas. A bál minden nő által várva várt esemény volt, ahol be lehetett mutatni az új hajviseletet, vagy a legújabb divat szerint készült ruhát. A helybeli újságok mindig részletes beszámolót közöltek a városban rendezett táncestélyekről, hosszan ecsetelve a résztvevő „szépeket", s részletesen leirva ki mennyivel járult hozzá a bevételhez. Ezekből a cikkekből tudjuk, hogy az 1880-as években Hanák Kolos és felesége rendszeresen részt vettek az összejöveteleken. Legnagyobb lányukra - ki még csak 10-es éveit tapossa -, a nagymama vagy a cseléd vigyázott. Olga később is inkább csak a kaszinói mulatságokon vesz részt, más estélyeket az ismerősök elmondásából ismer, s hűen lejegyez. Egy 1893-as nőegyleti bálról így ír naplójában: „A tegnapi nőegyleti bál jól sikerült, a katonák mégis elmentek, pedig már azt rebesgette a hír, hogy Mars fiai nem vesznek benne részt, mert nem a Casinóban lett megtartva"

18 Bizony, a katonák! Minden vidéki bál fő problémája, hogy nincs elég gavallér, így a lányok vagy nem táncolnak, vagy kénytelenek egymással lejteni. Bezzeg Budapesten! Mennyivel masabb ott! Olga először 1893-ban vett részt fővárosi táncestélyen, az Európa vendégfogadó nagytermében, melyet a már fentebb említett Turistaegyesület rendezett. Az alkalomra külön ruhát csináltattak A bálokon meghatározott rendje volt a ruha színének. Az első bálozok mindig fehér ruhát vettek fel. Ezután a szín már változhatott az adott kor divatjának megfelelően. A fiatalasszonyok színes ruhát hordtak, a korosabbaknak pedig a dohányszínű vagy szürke illett. A ruhák anyaga legnagyobbrészt selyem. Ez az estély családias jellegű volt így egyszerűen de az alkalomhoz méltóan öltöztek. 17 Hanák Kolos naplója 1894 - Mátra Múzeum Tört. dok. 18 Hanák Olga naplója 1893 - Mátra Múzeum Tört. dok. 366